Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Feiszt György : Savanyú Jóska Vas megye törvényszéke előtt

sem érte el, a 172 centis Németh Dozoga már égimeszelőnek számított .^ Savanyú elfogatásával kapcsolatosan többféle verzió van forgalomban. Az egyik szerint ... 1884. április 8-án megjelent Thassy Miklós zalaegerszegi főszolgabírónál Magyarosi István billegi bojtár és kijelentette, hogy Savanyú Jóskát és társait kész a hatóság kezére szolgáltatni, hogy így bosszút álljon, mert Savanyú és társai az 5 nagybátyját 1883-ban a henyei erdőn egy gyanú miatt agyonlőtték. Kijelentette továbbá, hogy igényt tart a jutalomra ÍB amit a rablók fejére kitűztek. Április végén ismét jelentkezett és elmondta, hogy Savanyú társaival Tapolca környékére érkezett. A csendőrök, hogy biztosra menjenek egy fél akó bort adtak Magyarosinak és egy tömlő altatóval kevert bort elrejtettek a halápi erdőn. Május 4-én a csendőrök körülvették a rejtekhelyet a bódult betyárokat könnyen foglyul ejtették. Savanyú a ráugró csendőrt álmából felriadva ingerkedő társának vélte, és csak amikor a vasbilincsekkel megbéklyózták, akkor akart a fegyveréhez kapni.9 A történet lényegében megfelel a valóságnak, de valószínű, hogy Magyarosit egy kisebb rablásért tartóztatták le, és fenyegetésekkel bírták rá az árulásra. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy Savanyú elfogása után mindvégig a zalaegerszegi fogházban volt és csak a per idejére szállították át Szombathelyre. Savanyú elfogása a közvélemény számára óriási szenzáció, a hatóságoknak pedig nagy siker volt. Jellemző módon, azonnal huzavona kezdődött, melyik megyére tartozik az ügy, végül a Királyi Tábla döntött úgy, hogy a pert a szombathelyi törvényszék előtt kell lefolytatni. Savanyú ügyének kivizsgálásával Simon Miklós törvényszéki bírót bízták meg, akinek másfél esztendőre volt szüksége a teljes bűnlajstrom lenyomozásához és a vádirat összeállításához. ^ Mentségére legyen mondva a vizsgálat elhúzódása nem az ő körülményességének volt a következménye. A sziszifuszi munkát igénylő nyomozásban az események szereplőinek és a tanuknak az előállíttatása volt a legnehezebb. A vizsgálóbírónak 1884-ben 38, 1885-ben 16 személyt kellett vizsgálati fogságba 221