Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Bencze Géza : A mihályi szénsavüzem története az államosításig

BENCZE GÉZA A MIHÁLYI SZÉNSAVÜZEM TÖRTÉNETE AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG Szinte nincsen olyan magyarországi háztartás, amelyben nem találni szénsavpatronnal működő szódavíz készítő palackot. Azt viszont kevesen tudják, hogy a széndioxid-gáznak ilyen gyors karriert befutott mindennapos háztartási alkalmazása szinte egyedülálló a világon. Magyarország azon kevés országok egyike -az újból a természetes anyagok felhasználása felé forduló világunkban-, amelyik nem szintetikus, hanem természetes eredetű széndioxid-gázt használ fel élelmezési, élelmiszeripari, hűtéstechnikai, műszaki, orvosi, stb. célokra. A legelső felhasználási módja az élelmezésben volt. A századvégi filoxera-vész nyomán kipusztult tradicionális szőlőink helyének jelentős részét foglalják el a türőképes, ám alacsony élvezeti értékű ún. direkttermő szőlőfajták. A belőle készült bor -különösen az ország csapadékosabb és napfényszegényebb területein- erősen savas volt, s hígításra mesterséges vagy természetes eredetű ún. borvízeket, szódavizet használtak fel. Az első világháborút követően a természetes borvízeket adó területek az új országhatárokon kívülre kerültek, s hiányukat a mesterséges szénsav termelésének a fokozásával pótolták az 1920-1930-as években. A viszonylag nem nagy befektetést és alacsony munkáslétSzámot igénylő szénsavgyártásra a múlt század vége felé többen is vállalkoztak. Az első világháború alatt már kartellba tömörültek a legjelentősebb vállalatok, s esek, valamint tucatnyi kisebb üzem szénsavtermelése 1930-ban elérte a 350 tonnát. Gyártási technológiájuk zömmel azonos volt: gipsznek és koksznak retortákban történt hevítésével állították elő a széndioxid gázt. Ebben az időszakban -tulajdonképpen egy véletlennnek is köszönhetően- fedezték fel azt a természetes széndioxid-gáz mezőt. amelynek a Répcelaki Szénsavtermelő 165