Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Varga J. János : Nyugat-Magyarország a török elleni felszabadító háború első szakaszában (1683-1688)

szülőföldjük odavész, siettek családjuk és vagyonuk megmentésére. A Dunán inneniek attól félve, hogy hasonló sorsra jutnak, máris oszladoznak. Pozsony és a Pozsonyban őrzött Szent Korona a legnagyobb veszedelemben forog, fin itt állok az ellenséggel szemben, katonaság nélkül" -tudósít drámai hangon a történtekről június 30-án a nádor. Közbenjárói tisztét azonban még az utolsó pillanatban is teljesíti: "A lakosok általam, mint nádor és közbenjáró által könyörögnek Felségednél, méltóztassék nekik tudtukra adni, mitévők legyenek végső veszedelmükben? Képes-e őket megoltalmazni, vagy sem? Ha igen, akkor mielőbbi védelemért esedeznek, mert az ellenség küszöbünkön áll, s már-már ránk tör. Ha pedig nem, akkor Felséged ne vegye tőlük rossz néven, ha engednek a kényszerűség tanácsának, s -hogy maguk, feleségük és gyermekük megmaradását biztosítsák- Thököly hatalmának hódolnak."^ ö maga azonban nem akart Thökölynek hódolni, sem török fogságba esni, ezért -magához véve a koronát- elhagyta az országot. Lotharingiai Károly -aki ellenakcióival akarta elterelni a török Bécs elleni támadását, s ezért június elején ostrom alá vette Érsekújvárt- e kritikus napokban már a Haditanács parancsára a Rába bal partján állt, készen az örökös tartományok védelmére. Július 1-én azonban a nagyvezér egységei Mórichidánál áttörtek a herceg egyik német-magyar csapatosztályán, mire tatárok keltek át a folyón, s a császáriakat hátúiról fenyegették. A Rába vonalát nem lehetett tovább tartani, s Károly herceg csaknem egyidőben a magyar csapatok szétszéledésével - a Lajta mögé vonult vissza. A császári fővezér ezzel a Dunántúlt sorsára hagyta.1* Most már azok is behódoltak, akik eddig tisztüknél fogva kitartottak: Draskovich Miklós országbíró, a két Batthyány, a Nádasdyak, a Festeticsek, Esterházy Ferenc, Széchy Péter és sokan mások. Batthyány Kristóf július 12-én közölte a soproni tanácscsal, hogy a török felégette és a földdel egyenlővé tette a Tóközt meg a Rábaközt, mivel nem talált ellenállásra. Útját most Bécs felé vette, városokat és falvakat pusztítva. A király serege menekül, s őfelsége maga is elhagyta Bécset. Az ország védelme ügyében előterjesztett könyörgés, közbenjárás 105