Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 - Vas megyei levéltári füzetek 1.

város polgármesterének határozatára - megindul az oktatás. Több iskolai tanterem hiányzik, tankönyvi nehézségek vannak, nehezen szerveződik újjá a népiskolai oktatás. Több dokumentum szól az oktatás nehézségeiről, indulásáról. Az oktatás mellett megkezdődik az iskolán kívüli népművelés is, igaz, selejtezni kell a fasisztajellegű könyveket, nincs petróleum, hogy este világítani tudjanak a vidéki művelődés házaiban. Az ember életéhez azonban hozzátartozik, hogy élni, művelődni is akar. Nagyrákos fiatalsága könyvet kér, olvasni akar, és a népművelés munkásai szervezik az előadásokat. 1945. decemberében jelenti dr. Bartos Ferenc a szentgotthárdi gimnázium igazgatója, hogy októberben 15, illetve 17, összesen tehát 32 hallgatóval megkezdték a dolgozók gimnáziumában az oktatást. Űj tanári státuszt kér, mert úgy véli, hogy ez az iskola tovább fog fejlődni. A megye iskoláiban is kezdik megérteni és érezni, hogy évszázados elmaradást kell pótolni az "éhe a szépnek" kielégítését kezdték meg. Az első után jött a többi iskola. A felnőttoktatás pótolni kívánta azt, amit elmulasztottak. Az iskola történetének hőskora ez a 3 év. 1946-ban már az alispán körlevelében a népi kollégiumok megszervezéséről olvashatunk. Tanulságos - és ma is igaz - a körlevél bevezető mondata: "A demokratikus Magyarország kiépítésének alapja a demokratikusan érző, gondolkodó és cselekvő értelmiség, amelyet kinevelni a legsürgősebb feladatunk." Megkezdődött a szervezés, de nem volt megállás. 1946-tól már a korábbi népiskolákban az általános iskola megszervezése volt a tét. Az elsők között volt Egyházasrádóc, Uraiujfalu, ahol az általános iskolát szervezték és utánuk jött a többi község. Harc volt ez is? Bizonyosan az. Harc a demokratikus Magyarország új iskolastruktúrájának kialakításáért, a megye munkás-paraszt gyermekeinek tanulásáért, az értelmes ember alakításáért. Ma már az is hihetetlennek tűnik, hogy Szombathely város 3 éves kulturális tervében 1947. augusztus 22-én szerepel a "nevelőképző főiskola és kollégium" létesítése. Kár, hogy ez a nemes elképzelés csak jóval később valósulhatott meg. Elidőztünk az iskolánál, bár ez megbocsájtható. Nemcsak az iskola, a kultúra fejlesztése, alakítása volt a cél. Nehéz a közellátás gondja, ám mégis 1945. szeptember 26-án az alispán határozata a gyermekélelmezéssel foglalkozik. Kevés a kórház, sok a szociálpolitikai kérdés. A kötet dokumentumai bizonyítják, hogy minden nehézség ellenére is Vas megyében gyorsan megindul az élet. Az igazság az, hogy a társadalmi, politikai gazdasági változások olyan sora, gyors egymás utáni változásai követik egymást, amelyet a dokumentumokban is nehéz nyomon kísérni. A megye alispánja által kiadott körlevelet, az arra küldött jelentések híven tükrözik ezeket a változásokat. 1945. tavaszától 1948-ig nem könnyű az élet Vas megyében sem. Ezt az életet igyekeznek kronológiai rendben bemutatni az egymást követő dokumentumok. A kötet szerkesztői azt a célt tűzték ki, hogy megismertessék a felszabadulást követő életet, a dokumentumok tanulmányozására ösztönözzenek, esetleg az érdeklődőket arra bíztassák, hogy tovább kutassák ezt az időszakot, tárják fel annak igazságait. Hiszem, hogy az olvasó emlékezetében, a feldolgozó ember sok hasznos dokumentumot talál a Levéltári Füzetekben. Mi is találtunk ilyeneket. Lehet, hogy szubjektív megítélés, de mégis megdöbbentő dokumentum Kőszeg város polgármesterének 1945. június 15-én kelt beszámolója. Ez az áttekintés érzékelteti, hogy milyen gyors a változás, és mi történt 1 esztendő alatt ebben a városban. A polgármester a város elöljáróinak, a "függetlenségi frontba tömörült pártok" képviselőinek számol be. Megállapítja, hogy nagyot lendült előre a város idegenforgalma. Hozzáteszi, hogy "ebben azonban nem volt köszönet". A bombázások elől menekülők öcönlötték el a várost, német és magyar hivatalok költöztek a városba. Megjegyzi, hogy a magyar fiatalokat elvitték SS-katonának. "Ez a magyar nemzetnek olyan arcul csapása volt, amelyet önérzetes magyar ember nem tud elfelejteni soha". Földet ígértek a katonáknak a szovjet páncélosok kilövéséért akkor, amikor nem volt miből Ígérni, hiszen a fasiszta kormány talpalatnyi földdel rendelkezett. Szégyenteljesnek tartja a polgármester azt is, hogy kb. 2000 munkaszolgálatos zsidó állampolgárt gyilkoltak meg a város határában a háború utolsó napjaiban. Tele van a beszámoló háborús emlékekkel, és benne mint vízcseppbe az ország egyéves története. És mégis, bíztató szavai is vannak 2