Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében
résének; 3 I feletti pintnagyságok más helyeken is találhatók, pl. Németkeresztesen és Miskén: de ebbe az értékskálába könnyen besorolható az 1593-tól 1629-ig érvényes felsőlendvai hergács is (8,152 I), mint a régi pint megduplázása, míg a fent említett 3,397 l-es pintnagysághoz és a hergácshoz nem található párhuzam. Ezért az utóbbi értékskálát részesítjük előnyben. A 18. században a Zuber (veder, idria) és a Schöpfen (hergács) mértékegységek a Rába és a Mura között általánosan használtak. így a csákányi és körmendi uradalmakban is, míg a 17. század óta a hergácsot (Schöpfen) egy pinttel növelték és így egyenlővé tették a kőszegi (rohonci) vederrel; a csebret immár 4 hergácsra osztották. Ehhez a növeléshez úgy jutottak, hogy a korábban 4 pintből álló hergácshoz hozzátették a „ráadáspintet" („őrpintnek", „sáfárpintnek" vagy „hajdupintnek" is nevezték). 36 A hergács ugyanis nemcsak mértékegység volt, hanem beszolgáltatási forma is: A Rábától délre, amint a horvát-szlovén térségben is, hegyvámként nemcsak a szőlőskert nagysága szerinti, meghatározott mustmennyiséget szedték be, hanem ezen felül minden szőlőparcella után, nagyságától függetlenül, egy kappant és egy hergács mustot is. A „ráadáspint" (őrpint, sáfárpint, hajdúpint) ezért pótlólag a földesúrtól bevezetett leadásként magyarázható, amelynek segítségével a hegyvám- és dézsmabegyűjtésnél tevékenykedő urasági felügyeleti szervek (hajdúk, sáfárok, őrök) bérezését intézték el, vagyis így a hivatalos személyek költségeit a jobbágyokra hárították. 28-29. Kőszegi (rohonci) veder (Emeri)1. és 2.: A forrásokat lásd a 4. és 5. jegyzetben; pótlólag számtalan dokumentum a Batthyány-család körmendi Levéltára szőlészeti irataiban (OL, P1322 / 136 kk.) a pinkafői, szalónaki, köpcsényi (Kittsee) anyagban (Burgenlandi Tartományi Levéltár) és Németújváron, valamint a Kőszegi Városi Levéltárban. Az 1. forma a pincei (kocsmai) mérték, a 2. forma a seprőn fekvő bor mértéke; alkalmazás szerint ezért a dobronaki akót 50 vagy 54 rohonci vederre osztották. Ezt a mértéket Vas és Sopron vármegye határmenti területén használták a kőszegi, rohonci, szalónaki uradalmakban, de ezenkívül a többi Batthyány-uradalomban is vezérmértékként. A 17. század óta „hergács"-ként a Rábától délre is még Zala vármegyében is (Botfa, Csatár) elterjedt volt; a vasvári akó „oktálya"-ként Vas vármegye ősmértékeihez tartozik. 30. Zalaszentgróti veder: Egy hegyvámparciális szerint Szentgrótról, ami a pinkafői uradalomhoz tartozott, 1777-ben 757 udvornoki, huszonyai, felső- és alsócsáfordi hegyi jobbágytól (szőlőtulajdonos) összesen 3777 vödröt és 2 iccét szedtek be, ami pozsonyi mérték szerint (1 akó = 4 vödör) 944 1 / 4 akót és 2 iccét jelentett. 363 32. Varasdi cubulus (vödör): 1 749/50-ben Várasd vármegye minden Erdődy-birtokán (Növi Marof, Kamenogorica, Podevcevo) a varasdi cubuius-szal (vedro) mérnek. A vedret 1 6 pintjével számították. 1 744-ben 15 cubuli mensurae Varasdinensis és 10 cubu/i 5 pintae mensurae Posoniensis állt párhuzamban. 37 így a varasdi vedro 22 pozsonyi pintet vagy 37,374 l-t tartalmazott, a varasdi pint pedig 2,3358 litert.
