Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében
Ezért a vasvári akó 81,54 l-t tartalmazott, a vasvári quadrans (vödörnek is hívják) 20,385 l-t, a vasvári icce pedig 1,2735 l-t. A vasvári akó a 18. sz-ban még használatban állt az eredeti megyeszékhely közvetlen környékén és egyben alapformául szolgált a Vas vármegyében alkalmazott mértékvariánsok számára is (kőszegi, dobrai (Neuhaus), németújvári mértékek). 15-18. Németújvári cseber és akó, startin és várbeli startin: A forrásokat lásd a 4. és 5. jegyzetben. Számos bizonyíték továbbá a 1 6. század óta a körmendi Batthyány-családi levéltárban. 19 A cseber, amelyet a latin forrásokban következetesen tinna-nak neveznek, talán azonos a régi fürstenfeldi akómértékkel, amelynek meglétéről a 1 6. században hallunk ugyan, amelyet azonban Stájerországban egészen elnyomott a gráci mérték. 20 A németújvári mértékeket, a rohonci (kőszegi) vederrel együtt alkalmasint .használták a többi Batthyány-uradalmak térségében is (vezérmértékekként). Megemlítendő, hogy a németújvári akó elterjedt Zala vármegyében is (Botfa, Csatár, Szécsisziget, lásd 35. sz.). 19. Szentgotthárdi akó (németújvári quadrans): Az 1728-as Conscriptio regnicolaris 21 említi az apátsági uradalom szőlőhegyeinél Nagyfáivá, Badafalva, Gyanafalva stb.): „una urna vini 25 pintas Posonienses et minoris mensurae faciens". Az uradalom hegyvámrendeletének „Summarischer Extract"-\ábar\ 1 765-ből viszont az akót 30 pozsonyi pinttel számolják. 22 Ezt a látszólagos ellentmondást azon szentgotthárdi bortizedlisták elemzése révén lehet tisztázni, amelyek az 1720-1756 ill. 1 788-1 846 közötti időkből maradtak fenn : 23 Ezek szerint az előbbi időszakban az akót (Eimer, urna, idria) 30 pozsonyi mértékkel vagy 25 pinttel (tudniillik: kőszegi pint) alkalmazták, vagyis 50,96 l-el, a második periódusban pedig (a Mária Terézia féle urbáriális rendezés után) a 32 pintes pozsonyi akót. A 16. században a németújvári uradalomban negyedeket (quadrantes) is használtak a hegyvám beszedésénél, negyedakót, amely űrtartalmában megfelelt a szentgotthárdi akónak. 24 Ez a mértéktípus Várasd vármegyében is ismert volt (Podevcevo, lásd 36. sz.). 20-21. Monyorókeréki cseber és akó: A forrásokat I. a 4. és 5. jegyzetben. A két mértéket átmenetileg párhuzamosan használták, bár a kisebb tartósabbnak bizonyult. Ezt az Eimer-t magyarul csebernek, latinul tinnanak nevezik, a nagyobb Eimer-t akónak is; míg a monyorókeréki cseber értéke a 1 6. századtól a 19. századig változatlan maradt. A régi magyar nagypintnek a kőszegi (rohonci) pint által a 17. században történt kiszorítása következtében valamelyest pontatlan mérés alakult ki, hiszen 22 1 / 2 ilyen pint (= 45,866 I) nem felel meg pontosan a cseber űrtartalmának (45,3 I). A monyorókeréki uradalom területén kívül (Csetény, Németlövő, Pinkatótfalu, Kolom, Szentpéterfa, Német- és Horváthásos) alsó pinkavölgyi helységek, a monyorókeréki cseber ezen mértéktípusát a Mura-völgyi Rakicsányban is (ma: Rakican) használták, amint az az 1 733-as rakicsányi hegyvámutasításból származó alábbi összehasonlításból kitűnik: 25 82