Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kiss Mária: Szombathely város levéltára

A 29 / 1954. sz. törvényerejű rendelet értelmében került sor a két levéltár ösz­szevonására. 1951. január 1 -én az egyesítés megtörtént, a levéltár vezetésére dr. Ort János kapott megbízást. 56 A levéltáros fizetéséről csak hiányos adatok maradtak ránk. Levéltárosi te­vékenységéért a város jegyzője eleinte külön juttatást nem kapott, levéltári munkáját jegyzői fizetésének megállapításánál vették figyelembe. 1 748-ban a jegyző fizetését a tanács 60 Ft készpénzben, 16 köböl gabonában - amit vá­ros malma jövedelméből kapott - állapították meg. 1776-ban Lábas Ferenc jegyző fizetése 100 Ft volt. Mentes volt a forsponttól, utak javításánál szolgál­tatandó munkától, katonai beszállásolástól, sarjú, széna gyűjtésétől, behordá­sától. Természetbeni lakása volt a városházában. 1816-ban Persa Mihály fize­tését 200 forintban határozták meg a hozzá tartozó járandóságokkal. Ingyen lakása neki is a városi tanács épületében volt, olyan megokolással, „hogy bárki keresi könnyen megtalálja, és az archívum biztonságára ügye/jen. "^ 1 1 832-ben Szenczy Imre főügyész, számvevői és levéltárosi teendők ellátá­sáért 400 Ft készpénzt és 5 öl fa járandóságot kapott. 58 1845. február 22-i közgyűlés tesz említést a levéltárosi munka honorálásáról. A város főjegyzőjé­nek 100 Ft fizetést szavaztak meg a levéltár kezeléséért. Összfizetése 562 Ft 30 krajcár volt a szálláspénz beszámításával. 59 1846-ban a főjegyző fizetését a természetbeni lakás meghagyásával 600 Ft-ra emelték. 60 A főjegyző fizetésének emelése része volt a városi tisztviselők fizetésrendezésének. A városi közügyek kezelése körül is hiányok mutatkoz­tak. Okainak kivizsgálására a városi tanács bizottságot küldött ki. A bizottság a visszásságok okai között az alacsony fizetéseket is megemlítette. Az évek múlásával a természetbeni járandóságok elmaradtak és a levéltárosi feladatot ellátó városi tisztviselők besorolásuknak megfelelő fizetési osztály és fokozat szerint kapták illetményüket. A jegyző segítségére - ha munkája felgyülemlett - időnként egy-egy sze­mélyt meghatározott időre berendelt a tanács. Szükségessé vált az ideiglenes segítség állandósítása, mikor a levéltár már több száz folyóméternyi, nagy­részt még élő anyagot őrzött. Gondoskodni kellett a szaporodó raktárak rend­szeres takarításáról is. 1 935-ben a levéltár irodaszolgai teendőinek ellátásával egyik városi hivatali altisztet bízták meg, aki más hivatalnál kézbesítést vég­zett. A levéltár kezelésével megbízott aljegyző a polgármesterhez írt beadvá­nyában indokolta, hogy a levéltárban teljes munkaidőben szükséges egy iroda altiszt munkája. Az aljegyző csak heti 1 napot dolgozott ott, viszont a szakhi­vatalok - számvevőség, adó- és mérnöki hivatal a nap mint nap előforduló sür­gős kereséseket saját tisztviselőikkel végeztetik el. A levéltár rendjéért ilyen körülmények között felelni nem tud. 61 Hiábavalónak bizonyultak a polgármesteri rendeletek a levéltár félfogadási idejének betartásáról. Sürgős keresés esetén az érdekelt hivatalok nem várhat­tak napokat. Megszerezték a levéltár kulcsát, mely rendszerint a házfelügyelő­nél volt, és kikeresték a szükséges ügyiratokat. 366

Next

/
Oldalképek
Tartalom