Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében
A magánkisiparosok létszámára az 1949-es népszámlálás adataiból következtethetünk; a megyében mintegy 6000 kisiparos működött. 62 1953 végén 1428, 1955 végén 2676, 1960-ban 2581 volt a számuk. 63 Az adatok ellentmondásos folyamatokat takarnak. Igazolják a szocialista ipari rendszer hálózatának kiépülését és foglalkoztatottjai számának gyarapodását. Létrehozásukat indokolja nemcsak az adott időszak társadalmi atmoszférája, hanem az is, hogy közülük több később a szocialista ipar bázisává erősödött. Az azonban már elgondolkodtató, hogy az üzemekben dolgozók átlagszáma csökkenő irányzatú. A fő gondot azonban akkoriban ezek működési zavarai okozták. Az újonnan létrehozott ipari szervezetek egy része nem tudta teljesíteni tökéletesen sem társadalmi, sem gazdasági funkcióit. A Megyei Tanács Terv Állandó Bizottsága 1953. augusztusi ülésén értékelte a helyi ipar helyzetét. „Rámutattak arra, hogy a vállalatok gazdálkodása mennyire nem felelt meg a szocialista gazdálkodás módnak.'™ A Vasipari Javító és Tömegcikkipari Vállalat gazdálkodási gondjainak feltárására többször sor került. „Olyan tömegcikkek gyártására kötöttek szerződést, amelyeket legyártani, megfelelően kivitelezni nem tudnak. '^ 5 Ugyancsak e vállalatról egy későbbi felülvizsgálat során kénytelenek rögzíteni, hogy „az anyagellátás szervezetlensége miatt nincs folyamatos munka, gyakoriak a munkaátszervezések és a burkolt állásidők, nagyon sok a reklamáció a műszaki átadás után. ,i66 A gazdaságos működést nehezítette a telephelyi szétszórtság, a nem megfelelő színvonalú gépesítés, az üzemszervezés gyakorlatlansága mind a helyi, mind a szövetkezeti iparban. Az ötvenes évek közepén megkezdődött a megye iparosítási folyamatainak korrekciója, ami kétségtelenül a megye ipari fejlődésének egyik fontos csomópontja. Napirendre került a Szombathelyi Pamutipar rekonstrukciója, a Cipőgyár új telepeinek létesítése és megkezdődött a faforgácslap-gyár építése, tehát azon gyárak fejlesztése felé fordult a figyelem, amelyek a megye ipari gerincét képezték. Különösen elgondolkodtató a Cipőgyár fejlesztését indokoló érvelés: „A Szombathelyi Cipőgyár az utóbbi időben jó gazdasági és műszaki eredményeket ért el, viszonylag nagy létszámú szakmunkással rendelkezik, ami alapja lehet a műszaki fejlesztésnek." „Nem szabad elvetni a város ipari fejlesztésének komoly lehetőségét, amelynek hatása jelentkezik a munkanélküliség teljes megszüntetésében, a kereskedelem és az ipar megélénkülésében, az élet- és a kulturális színvonalemelésében."^ 7 Ugyancsak ebben az időben vetődött fel egy új asztalos-áru gyár felépítésének terve is Szombathelyen. A kiéleződő belső feszültségek, az addig lappangó ellentmondások hirtelen megjelenése nemcsak a változtatás szükségességét jelezték, hanem nyomukban a tanácstalanság, a végrehajtás lassulása is kimutatható, ezért a szándékok és törekvések megvalósítása még több évet igényelt. Az ellentmondásoktól teletűzdelt ötvenes évtizedben létrehozott bázisok és szerzett tapasztalatok mindenképpen elősegítették a megye ipari fejlesztéséhez szükséges adottságok kialakulását, s hozzájárultak ahhoz, hogy az 1960-as évtizedben a fejlődés dinamikusabbá váljon. 349
