Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Horváth Ferenc: Az egyesületi élet Szombathelyen a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában

csolt lapokból, Hrabovszky Zsigmond, helyettese Schenk Ferenc. 1855-től az elnök sokáig, közel 20 éven át gróf Hugonnay Gusztáv. De ki is ez a gróf Hugonnay? A Hugonnay név nem eredeti családi neve. A szentgyörgyi Horváth család egyik tagjának, Zsigmondnak fia. Zsigmond 1810-ben kapja meg a grófi rangot, bár az erről szóló királyi diplomát csak 1822-ben.

12 Elsőszülött fia Gusztáv. Még tisztázni szükséges, hogy milyen szerepe is volt a szentgyörgyi Horváth családnak Vas megye életében. 1852-ben alelnök a Szegedy család tagja, Imre. Választmányi tagok 1855-ben: Alexy Tóbiás, Beck Vince, Mayer Vince, Schenk Ferenc, Skinyi (Skényi) János, Tempel Ferenc. Lehet, hogy ezek a nevek az olvasónak keveset mondanak, annál inkább többet annak, aki átböngészi a korabeli városi közgyűlési jegyzőkönyvet amelyekből kiderül, hogy többen városi tanácstagok. Úgy ítéljük meg, hogy ebben az egyletben, a kezdettől fogva politikára, politikai korszakokra, származásra és nyelvre való tekintet nélkül egymásra kezd találni a haladó gondolkodású magyar nemesség, a haladó és érvényesülni kívánó német városi polgárság, bár lehet, hogy együttlétük nem teljesen zavartalan. Mégis csírája és bölcsője ez a társadalmi együttlét a város későbbi fejlődésének, amelyben nem téve félre az anyagi érdekeket sem, minden egyesületi tag megtalálja a maga hasznát, és a maga művelődését, szórakozását is. A felsoroltakhoz 1860 után két igen jelentős személy is járul: Horváth Boldizsár és Hollán Ernő, akik egy ideig a választmány tagjai is. A választmányi tagok között több városi tanácstag is van, ügyvéd, orvos, mérnök, s pl. tagja az a Pillich Ferenc gyógyszerész, aki 1872-ben a szombathelyi Gázgyárat (Légszeszvilágító Társulat) létrehozza. Mindezt csupán ízelítőül azért említem, hogy fenti állításunkat igazoljuk, a teljesség minden igénye nélkül. Ennek az egyletnek, a benne megnyilvánuló társadalmi, gazdasági, politikai erőknek felmérése önálló, elmélyedt tanulmányt igényel. Az egylet először a Zöldfában bérel helyiségeket. Aztán 1855-ben a püspöki Sörházba mennek át (évi 240 Ft bér!), de Fük (Fügh) Jánossal, a Sörház bérlőjével kialakult viták miatt 1864-ben visszatérnek a Zöldfába. Talán még ennél is fontosabb, hogy 1865-től kezdve rendszeresen engedik át az egylet helyiségeit az Óvoda-alap, a színházi alap és a Dalárda Egylet anyagi támogatását elősegítő rendezvényeknek, sőt később a Torna Egyletnek is. Mi ez, ha nem társadalompolitika? A város szerény szándékú kulturális, művelődési központosító törekvése közös érdekből, nacionalizmus nélkül. S hogy nem kis diplomáciai készségről kell bizonyságot adni, azt az mutatja, hogy 1850 és 1860 között minden választmányi ülésen helyet foglalt és jelen volt a császári és királyi biztos. Bármennyire is jelentősnek tűnik az egylet működése, ne gondoljunk arra, hogy valami forradalmi társaságról volt szó. Mindössze egy olyan összetételében sokrétű, ügyesen vezetett egyesületről, amely a politikai nyomás minden viharát kiállva megkísérelt közös nevezőre hozni egy rendkívül vegyes társadalmat, melyben az összetartó erő a korai kapitalizmus felvilágosult szelleme, mely korántsem mentes gazdasági előnyök szerzésétől sem. A közös gazdasági érdekből pedig sok hasznos dolog származik, amely kihat a város fejlődésé265