Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

1832/36. évi országgyűlésen alkotott úrbéri tárgyú törvénycikkelyek végrehajtásával kapcsolatosan felmerült nehézségek felszámolását, mégpedig új törvénycikkelyek kidolgozásával történő felszámolását kezdeményezzék vagy pártolják.

110 Az esedékes országgyűlésre szóló, 1839. április 9-én kelt királyi meghívólevelet - mely a megyék, a szabad királyi városok, valamint a szabad kerületek követeit június 2-ára várta Pozsonyba - az 1 839. május 6-án tartott Vas megyei közgyűlésen hirdették ki. A kihirdetést követően a közgyűlés Zárka Sándor alispánt és Széli József táblabírót választotta követekké, akik helyére távollétük idejére - helyetteseket állítottak.

111 Ez után került sor az illetékes választmány által előterjesztett anyautasítás tárgyalására és véglegesítésére, melynek során a fent említett úrbéri tárgyú instrukciót a megyei közgyűlés minden változtatás nélkül elfogadta.

112 A közgyűlésen egyúttal a még április 8-án a követutasítások kidolgozásával megbízott választmány létszámát négy fővel kiegészítették, és a választmány feladatává tették, hogy az országgyűlés eseményeit kísérje nyomon, majd a szükséges pótutasítás-tervezeteket elkészítésük után a következő megyei közgyűlésre terjessze be.

113 Alig kezdődött el és vált megnyitása után máris heves viták és csaták színhelyévé a diéta, amikor Széli József, Vas második követe augusztus 19-én kelt és a megyei közgyűléshez intézett levelében meggyengült egészségi állapotára való hivatkozással lemondott megbízatásáról.

114 A követként - igaz, csak átnemetileg - magára maradt Zárka Sándor 1839. augusztus 24-i jelentésben tájékoztatta megyéjét az alsótábla kerületi ülésén az előző országgyűlésen elfogadott úrbéri tárgyú törvénycikkelyek módosításával kapcsolatosan megkezdett tárgyalások állásáról, és egyúttal közölte azt is, hogy várhatóan hamarosan szóba kerül majd az örökváltság kérdése. A követ - a tárgyban instrukciója nem lévén - kérte küldői állásfoglalását az örökváltságot illetően. Zárka e jelentését a szeptember 2-án lezajlott megyei kisgyűlés véleményezésre a követutasítások kidolgozásával megbízott választmányhoz tette át,

115 melynek szeptember 4. és 6. között tartott ülésein az örökváltságról kialakított javaslatában úgy foglalt állást, hogy „... az örökös kötések olyképpen, mint a nemesi javak elidegenítése örök időkre megengedendő volna, hogy ti. az ősiség eránti még e részben változás a törvényhozásban nem történik, fenhagyattassanak, s a hitre bízott jószágok birtokosai is szinte léphessenek örökös kötésekre, de csak a kamatokat húzhassák jobbágyaiktól, a tőkét fel ne vehessék."*'

16 A választmány véleménye ugyanakkor az volt, hogy a vasi követek az örökváltság tárgyalása során semmilyen indítványt ne tegyenek, hanem csak egyszerűen foglaljanak állást a felmerült kérdéseket illetően.

117 Az 1839. szeptember 9-i Vas megyei közgyűlés a választmány ezen előterjesztését teljes egészében elfogadta, és annak a követekkel történő közlését elrendelte.

118 A hivatalától visszalépett Széli József helyére a közgyűlés Bertha László táblabírót, a megye főjegyzőjét választotta országgyűlési követté.

119 Vas megyének az engedőleges örökváltság kérdésében az előző diéta óta bekövetkezett, és mind a választmányi javaslatban, mind pedig az azt elfogadó közgyűlési döntésben megmutatkozó véleményváltozása nyilvánvalóan szoros összefüggésben volt a liberalizmus eszméinek széleskörű elterjedésével, mely természetesen Vast sem hagyta érintetlenül az 1830-as évek második felében. 184