Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

Vas megye országgyűlési választmánya - miként az a fenti okfejtésből kiderül - arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár az örökváltsági szerződések legalizálása nemcsak hogy nem veszélyeztetné a kötött birtokok jogi helyzetét, hanem több szempontból kifejezetten előnyös lenne, más okok - jelesül a megváltási tőkét esetlegesen eltékozló földesurak örököseit érintő hátrányok - miatt azonban az engedőleges örökváltság bevezetése mégsem kívánatos. A választmány ennek megfelelően azt indítványozta, hogy a vasi követek a továbbiakban is ragaszkodjanak a számukra 1833. július 1 -én megtartott megyei közgyűlésen adott instrukcióhoz, az örökváltság ellenzéséhez. A választmány előterjesztését az 1833. november 4-ére összehívott megyei közgyűlés minden változtatás nélkül jóváhagyta, s annak tartalmát közölték Niczkyvel és Széllel.

59 Érdekesség, hogy a két követ nyilvánvalóan még a választmányi javaslatot jóváhagyó megyei közgyűlés határnapja előtt értesült a választmány véleményének tartalmáról és annak valószínű jóváhagyásáról, mivel az alsótábla 1833. október 30-án - tehát a választmány javaslatait változtatás nélkül elfogadó Vas megyei közgyűlés előtt öt nappal - megtartott országos ülésen Széli Imre már megemlítette az október 28-án lezajlott választmányi ülésen kialakított, a főrendek álláspontját támadó egyik vasi érvet. Széli e felszólalásának elején máris leszögezte, hogy megyéje mindaddig, amíg az ősiség kérdését meg nem vitatták, ellenzi az örökváltságról folyó tárgyalásokat, mert a szerződések az egyességre lépő földesurak örököseire nézve rendkívül sérelmesek. Vas megye ezért amellett volt, hogy a jobbágyok úrbéres tartozásaik, szolgáltatásaik és adózásaik megváltását tárgyaló szerződés érvényessége csak a szerződő földesúr élete végéig tartson, s miután ezen vélemény a főrendi állásponthoz közelebb helyezkedett el, mint az alsótábla többségének javaslatához, ezért Széli Imre kijelentette, hogy követtársával együtt mágnások mellé áll. Széli ezt követően először az alsótábla által az örökváltság mellett, majd pedig a főrendeknek a szerződések ellen felhozott érveivel kapcsolatban fejtette ki Vas megye véleményét. Vas második követe úgy nyilatkozott, hogy a jobbágyok számára az örökváltsági szerződésekbe foglalt pénzfizetésnél sokkal kedvezőbb lenne, ha úrbéres tartozásaikat évente egyszeri pénzfizetéssel egalizálnák, vagyis - ahogy Széli mondta - csak az örökváltsági tőke kamatait törlesztenék, mert ez esetben nem kellene tartaniuk attól, hogy esetleg egy később hozandó és a szerződéseket megsemmisítő törvény vagy más ok miatt az egyszer már lefizetett tőkét hosszas pereskedéssel tudják csak visszakövetelni. Széli ezután az alsótáblától a főrendekhez címzett azon ellenvetéssel foglalkozott, mely szerint nincs törvény, mely az eddig megkötött örökváltsági szerződések érvényét megkérdőjelezné, és nincs olyan törvény sem, mely az ilyen szerződések kötését tiltaná. Ezzel kapcsolatosan a vasi követ úgy foglalt állást, hogy nem születtek olyan törvények sem, melyek az örökváltsági szerződések érvényességét biztosítanák, sőt szóba hozta a Hármaskönyv I. részének LXl. cikkelyét és az 1723 : XLVII. törvénycikkelyt melyek a közös tulajdonú földek sérelmes elidegenítését tartalmazó szerződések jogérvényének megsemmisítését lehetővé tették. 176