Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

tárgyalandó úrbér vitája után a felterjesztett javaslatot nem szentesíti mindad­dig, amíg a követek az országos sérelmeket és kívánatokat negyedikként tárgyalási programjukba nem illesztik. 18 Nagy vita után az alsótábla 1833. áp­rilis 22-i kerületi ülésén elvetette a junctimot, 19 majd figyelmét nyomban a már január 23-án tárgyalás alá vett, de többször is félretett úrbéri kérdéskör meg­vitatására fordította, amelynek során néhány nap múlva, április 27-én került szőnyegre a rendszeres bizottság úrbéri albizottsága munkálatának V. cik­kelye. A liberális ellenzék már ekkor, tehát az első lehetséges alkalommal támadás­ba lendült és jelentős, mondhatni alapvető változtatásokat kívánt eszközölni az V. cikkely 2. §-ának tartalmában. Először Majthényi László, Bars követe állt elő azzal, hogy a jobbágyok földesurukkal történő szabad egyezkedés során megállapított, s örökös szerződésben rögzített pénzösszeg lefizetésével úrbéri szolgáltatásaik teljesítésének kötelezettsége alól egyszer és mindenkorra megválthassák magukat, és egyúttal a megváltott föld tulajdonosai is legye­nek. 20 Borsitzky István, trencséni delegátus azt javasolta, hogy ezen örökös szerződések érvénye a kisebb királyi haszonvételekre is terjedjen ki, 21 Szent­iványi Anzelm, Nógrád megyei követ pedig mindezeket azzal kívánta kiegészí­teni, hogy a jobbágyok a jövőben nemesi birtokot is szerezhessenek. 22 A több pro és kontra vélemény elhangzása utáni szavazáson a Majthényi ál­tal javaslatba hozott engedőleges örökváltság ellen csak 7 megye - közöttük Vas - nyilatkozott. Sajnos az ülésről az Országgyűlési Tudósításokban megje­lent beszámoló nem tartalmazta a váltság bevezetése mellett voksoló megyék számát. Vas követei Liptó megyei társaikkal együtt úgy foglaltak állást, hogy a megváltás ne örökre, hanem csak 32 esztendőre szóljon, s ennek letelte után megújítandó legyen. 23 A nem nemesek birtokbírhatásának kérdése a másnap, vagyis április 28-án megtartott kerületi ülésen 22 : 23 arányban kisebbségben maradt. A voksoláskor Vas megye követei az elutasítás álláspontjára helyez­kedtek. 24 Az április 30-i kerületi ülésen ismét szavaztak az engedőleges örök­váltságról. A három nappal korábbi helyzethez viszonyítva lényeges eltolódás következett be a szavazatok számát tekintve, hiszen míg április 27-én csak 7 megye nyilatkozott a váltság ellen, addig utóbb a 27 igenlő szavazattal szem­ben már 19 nemleges voksot számlálhattak össze. Miután a számszerű adato­kon túl nem ismeretes az egyes megyék április 30-án tanúsított állásfoglalása, csak valószínűsíthetjük, hogy Vas követei ekkor is elutasították az engedőle­ges örökváltság legalizálását. 25 A váltságot elvető megyék számában e rövid idő alatt bekövetkezett szembetűnő növekedés feltételezhetően abból adó­dott, hogy az április 27-én nem szavazó megyék többsége három nappal ké­sőbb az ellenzők táborába állt. Ugyancsak április 30-án szavazott az alsótábla a Borsitzky által tett indítványról, a földesurat illető kisebb királyi haszonvéte­lek örökös megváltásáról. A javaslatot 29 megye 18 ellenében elvetette. Saj­nos, a szavazatok megoszlása ez esetben sem ismeretes. 26 Az országgyűlés al­sótáblájának 1833. április 27. és 30. között lezajlott kerületi ülésein a tárgya­lások és szavazások alapján tehát a rendszeres bizottság úrbéri tárgyú munká­lata V. cikkelyének 2. §-át úgy egészítették ki, hogy az tartalmazta az engedőleges örökváltság lehetőségét. 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom