Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

restek kenyerüket Telekesen és Keleden. Ezek a deklasszálódott személyek nem minden esetben voltak teljesen birtoktalanok, de örökségük kevésnek bizonyult a létfenntartáshoz. A társadalmi megbecsülésnek sokkal magasabb fokán több nemes talált jövedelem kiegészítést uradalmi tisztként a vagyonosabb, iskolázott rétegből. Tiszttartó, kasznár, majorgazda, pajtamester, írnok, fővadász került ki közülük közép- és nagybirtokosok alkalmazásában. Az ispánok, számtartők között 30-60 holdas birtokosok is akadtak.

84 Ezzel szemben a megye nyugati részén a 19. századra egyre több nemtelen tisztviselő foglalta el ezeket az állásokat. A hiányzó vagy csekély birtok jövedelmet más, nem mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységgel is igyekezett kiegészíteni a nemesség alsó rétege. „Katona vagyon az regimentnél" - írták a koltai nemes Babos Imréről 1834-ben, s a 7 holdas nemes Koltay Istvánról 1844-ben. 5 hajdúról tudnak az összeírások ebben az időszakban. A Rábán egy nemes révész teljesített szolgálatot. A legjellemzőbb, legfontosabb sajátosságnak azt tekinthetjük, hogy az iparba áramlott a munkaerő. A falusi iparosok jelentős része nemes ember volt a 19. század első felében, míg nyugaton alig egy-két hasonló eset fordult elő. Az ipart űzők szinte mind rendelkeztek kisebb-nagyobb belsőséggel, gazdálkodás mellett folytatták mesterségüket amelyet a céhes ipar szabályai szerint sajátítottak el. Például 1844-ben Koltán vándorló mesterlegényként tartották nyilván a 7 holdas Koltay Dávidot, a katona testvérét. A vándorló legények és letelepedett mesterek közül nemes ember volt 5 kovács, 5 csizmadia, 10 fazekas vagy gelencsér, 2 szűcs, 2-3 takács, 1 szabó, 1 bognár, 1 mészáros, 2 molnár, ezenkívül 8 kocsmáros, csárdás, csapláros. 4 mester szakmája ismeretlen, csak a saját vagy nemes felesége földje révén szerezhetünk róla tudomást.

85 Érdekes problémát vet fel az iparosok tömörülése Rábahidvégen, Jakon. Az előbbit ugyan hivatalosan elismerték mezővárosnak, Jakot pedig egy kéziratos térkép nevezi annak,

86 de egyik sem fejlődött várossá. Nagy falu volt inkább mind a kettő, de éppen ezért igényelt többféle szakmát. A jaki fazekasok különös figyelmet érdemelnek - nemcsak híressé vált termékeik miatt. A tízből 3 mesternek 10-40 hold közötti birtoka volt, egynek 8 hold. Zsellért tartottak. Az egyik itteni takács szintén 21 holdon gazdálkodott. Az ipar tehát kiegészítő foglalkozásnak számított a valóban városiasabb jellegű oppidumokon kívül. Az értelmiségi foglalkozásúak közül 6 iskolamester, s a bobai és egyházasrádóci protestáns prédikátorok nemessége kétségtelen, bár az adatok tisztázásával másokról is bizonyítható lesz ez valószínűleg.

87 Az agilisek száma a 19. században hirtelen növekedett meg, szinte kivétel nélkül első vagy második nemzedékbeliek. A Rábán túli létszám 619 volt 1844-ben, körülbelül az ottani nemes lakosság felével azonos. A RépceGyöngyös-Sorok síkságán valamivel alacsonyabb arányt értek el. Mindig ott tömörültek, ahol a taxás nemesek, s ők is kuriális birtokhoz jutottak feleségük vagy anyjuk révén. Ez a jószág többnyire kisebb volt 10 holdnál, sőt jelentős részben 5 holdnál is, de néhányan nagygazdának számítottak. A körülbelül tucatnyi egész telkes agilis közül 6 Kisbéren élt. Tisztázatlan, hogy valóban úrbéresnek tekinthető-e Nemesdömölkön agilis Horváth Mihály % telkes „embere", vagy árendásnak. Nem mindig a nemtelen férj költözött a nemes fundusra. 161