Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

Már 1787-re „eltűntek" a számottévő nemes birtokok 6 helységből: Vasdobra, Malomgödör, Toka, Gedőudvar, Határfalva, Matyasóc. A Lipics, Kregár, Rogán, Kenessey család Mura vidéki birtokviszonyaival kapcsolatban már volt erről szó. Az uradalmi javak növekedése feltételezi a két tény összefüggését. Birtok­talan nemeseket szintén találtak a különböző összeírások a térségben. 1754-ben a mezővárosban négyet, de a népszámlálás már nem találta ott őket. 1 787-ben Békatón (Krottendorf) 2, Matyasócon 1, Alsószölnökön 1, Ha­tárfalván 17 nemes férfi élt. 46 Miből? Szőlőművelésből, amennyire későbbi adatokból következtetni lehet erre. A 19. század elején Békatón Dómján Fe­renc, Matyasócon Zelkó Ferenc rendelkezett pár kapás szőlővel. A nemes Dou­pona család 5 tagja azonban egyértelműen jobbágynemeseknek számított, mert nem saját, hanem hegyvámos szőlőt művelt Sinersdorf faluban és Vas­dobrán. Egyikükről még azt is feljegyezték, hogy „zsellérségben lakik". 47 A Nádasdy uralta zónában nincs nyoma jelentős köznemesi javaknak sem a 18. sem a 19. században. Határsávjában azonban beolvasztott néhány kisebb birtokot a lendvai uradalom. Musnán a korábbi 16 hold úrbéres földje a kétsze­resére növekedett, Zenkócon 1 5 hold kisnemesi kuriális terület az új szerze­mény. Korongon mélyen behatoltak a Batthyány-Szapáry érdekkörbe. Ott a régi 9 közbirtokos közül az „eltűnt" háromnak telkeit szerezhették meg, 6 % jobbágyhelyet. 48 Viszont kis fundussal és tartozékkal rendelkező taxás neme­sekről tudósítanak a 18. századi források. 1754-ben Felsőlendván 2, Füxlin­cen 1, Korosecen 2, Macskócon 2, Nagydolincon 4, Noszkován 1, Pecsaró­con 3, Pertocsán 1, Rogasócon 1, Roprecsán 1, Szerdicán 3, Alsó- és Felső­szlavecán 1-1, Vidoncon 1, Vecseszlavecen 1, összesen 25 ilyen családról tu­dunk. Ezenkívül 24 zsellér állapotú nemesről nagyjából ugyanott. 49 Az 1 787-es adatok már létszámcsökkenést mutatnak. 50 A 19. századra egyetlen hant föld sem maradt taxás nemes nevén. Az unokák nemzedéke jobbágytel­ket vállalt, vagy hegyvámos szőlőt. 1834-1844-ben 22 jobbágynemes jutott el a deklasszálódás legalacsonyabb fokára. Itt is szétburjánzó rokonságot talá­lunk a családnevek alapján. Furcsa iróniája miatt egy példát érdemes kiemelni. Büdincen nemes Nemes János kényszerült erre a megélhetésre. Egyedül az ő fia talált kivezető utat a sanyarúságból: ifjabb nemes Nemes János kovács­mester lett Nagysálon. Hidegkúton (Vas-) egy nemes vadász és egy harminca­dos bizonyára nagyobb társadalmi megbecsülést élvezhetett. 51 Alsó-Őrség csekély számú nemessége mostoha természeti adottságokkal küszködött megélhetéséért. Sok tisztázatlan kérdés merült fel velük kapcsolat­ban. A múlt, a hagyomány ereje magyarázza meg, miért különbözött annyira a 18 Zala, Kerka, Kerca menti falu környezetétől. A határőrök utódai sohasem fe­lejtették el a szabad katonaparaszti életmód emlékét. Osztályharcuk országo­san is példátlan formát öltött, s a Batthyány uradalmakon belül egyedülálló helyzetet teremtett. Az Őrség népe évszázados pereskedéssel minden lehetsé­ges módon és fórumon megpróbálta jogi bizonyítékát keresni szabadságának, önkormányzati jogának. 52 Ebbe a szívósan ellenálló, szervezett, kollektív fellé­pésre képes jobbágy környezetbe illeszkedett be az a maroknyi réteg, amely ugyanolyan paraszti életmódot folytatott, de birtokában volt a nemesi szabad­ságnak. Az egyik felmerülő kérdés a folytonosság egy kiváltságos csoport ese­153

Next

/
Oldalképek
Tartalom