Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

nyeházán jobbágynemessé süllyedt. A kevésbé szélsőséges differenciálódásra is találunk példát. Az 1650-ben nemességet nyert Luthár család 1754-ban I. kategóriás taxás nemes Szentbibórcon. 1 844-ben ugyanott Luthár Mártonnak 16, Jánosnak 37 hold kuriális földje volt, de az utóbbinak még 1 jobbágyhelye is Pordasincon és Vescsicán. Luthár István Musnán birtokolt 1 jobbágytelket.

41 Az egytelkésnél kisebb birtokú nemesek száma megkétszereződött 1754-1844-ben a Mura - Lendva vidékén, de még így is a lakosságnak csak egész kicsi hányadát alkották. A nemesség valamennyi rétegét összegezve 5 helyen emelkedett népességi arányuk 10-25%-ra: Gederócon, Korongon, Tesanócon, Tropócon, Muraszombaton. Termőföldjük nem növekedett a létszámmal párhuzamosan, így szükségszerűen a 10 hold alatti átlag vált jellemzővé körükben, de még a legkisebb birtok is 2-3 határban aprózódott szét. Ilyen esetekben is előfordult, hogy egyik részbirtok úrbéres jellegű maradt, jobbágy művelte. Ha a földdarabok túlságosan messze estek egymástól, ha magányos nő, özvegyasszony volt a tulajdonosuk, könnyebben sor kerülhetett az eladásra, mint a munkabíró férfiak esetében. Valószínűleg ilyen alkalmakat használtak ki az uradalmak a szerény lehetőségeket sem vetve meg. Zenkócon a lendvai uradalom így szerezhette meg a Petáncon élő Petkovics Jozefa 1 5 hold kuriális földjét.

42 A természetes birtokosztódás következtében mutatkozó deklasszálódást számtalan esetben nyomon követjük. Például Zsidahegyen a Gombocz família terebélyesedett úgy, hogy végül mindnyájuknak 5 hold alatti örökség jutott. Az 1672-ben armalissal nemesített Zelkó családból szinte minden faluban volt valaki a kisnemesség valamennyi megélhetési formáját képviselve.

43 Az állandó mozgás, elvándorlás jellemző erre a társadalmi csoportra, s a vegyes nemzetiségi összetétel. Igen nehéz több nemzedék távlatában követni erős hullámzásukat a térségben. Csupán a következő falvakban észlelhető folyamatos előfordulásuk egy évszázad időtartama alatt: Gorica (1-3), Salamoné (2-3), Szentbiborc (3-2), Szodesinc (1-1), Tivadaré (2-1), Tropóc (3-4), Gederóc (4-9), Barkóé (4-20), Tesanóc (8-17), Korong (6-23), Muraszombat (16-5). Az első szám az 1754. évi, a második az 1834-1844-es időszak taxásait jelzi. Viszont nincs olyan helység a Batthyány és Szapáry uradalom területén Nemsóc, esetleg még Kernec kivételével, ahol nem bukkant fel időszakosan egy-két taxás nemes, agilis.

44 Az agilisek ugyanott tömörültek, ahol a kurialista nemesek. Többnyire első és második nemzedékbeli 10 hold alatti birtokosok voltak. Barkócon 10 Goricán 1, Tesanócon 5, Szentbibórcon 1, Korongon 5 ilyen kisbirtokról tudunk. Azonban köztük is akadt jómódú gazda. Klar János Polonán lakott, Csernelócon 2 hold szántót birtokolt, Vescsicán % jobbágytelket 1 colonussal. Nemes Gombosy Ignác veje, Gombozc János agilis Korongon élt, Lehomerjén % úrbéres telkét 1 jobbágy művelte, s még felesége 2 holdnyi hozománya került a nevére Gradiscsán.

45 Ezen a mikrotájon tehát nem alakulhatott homogén egységgé egyik uradalom sem, mert állományukat mint apró lyukacskák ütötték át nemesi jogú szabad kisbirtokok, továbbá néhány középbirtok szintén erősen szétszórt darabjai. A dobrai körzetben azonban sikerült megvalósítani a zárt uradalmi tömböt. 152