Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

Rába síkságán laktak, esetleg Zalában. Igen rossz minőségű, a közlekedés szempontjából szintén kedvezőtlen fekvésű földjeiken a lehető legelmaradottabb gazdálkodást folytatták. Nem alakítottak ki allodiumot, a kilencedet nem válthatták meg pénzzel jobbágyaik, akiket még a hosszúfuvarral, robottal is terheltek.

36 A taxás nemesek nemcsak kísérő elemek, hanem a gazgálkodásban is hasonmásai voltak a felettük álló rétegnek, kicsiben. Sok külső birtokos akadt közöttük, még ha ott éltek is a körzet valamelyik apró településén, mert egy helyen nem vallhatták többet magukénak, mint egy-két holdat, ritkábban egész telket. Az a legfeltűnőbb, hogy földjük egy részét meghagyták úrbéres jellegűnek akkor is, ha a természetes aprózódás következtében 1 sessio (telek) mérete alá csökkent javaik összessége. Valószínűleg ők is a kedvezőtlen földrajzi adottságok miatt kényszerültek erre a megoldásra. Kizárólag ilyen kisbirtokosok úrbéres népe lakta a körzettől kissé távolabb, keletre fekvő Pordasincot. Musnyának több mint a felét, Sztányócnak harmadát, Kancsócnak, Kustanócnak, Dolinának, Prosznyákfának %% részét tartották tulajdonukban a jobbágytartó kisnemesek és agilisek. A jobbágytartó agilis a délnyugati tájegység sajátossága. Néhány példával illusztrálható a csupán rendi hovatartozásában kétféle, de azonos módon gazdálkodó szabad kisbirtokos rétegek összefonódása. 1754-ben Kükecsen Kercsmár Ferenc két testvérével I. kategóriás kurialistának számított. 1844-ben 4 utód földtulajdonát vehetjük számba. Kercsmár István Ivanócon 3, Péter Pananócon 3,25 holdból élt. Kükecsen lakott, de Kancsócon volt 2,5 holdja Kercsmár Jánosnak. A pananóci lakos másik Kercsmár Jánosnak 3 hold szántó és szőlő szerepelt a nevén helyben, viszont kancsóci 7 holdját jobbággyal műveltette. A 18. században még ivanóci kisbirtokos nemes Berke família leányágon élt tovább a harmadik nemzedékben. Terplán Jánosné nemes Berke Zsuzsanna 6 hold szántó és rét tulajdonosa 1834-ben, ugyanezt örökölte fia, agilis Terplán József, aki maga gazdálkodott Ivanócon. Nemes Berke Katalin szintén nemtelennel kötött házasságot. Az asszonynak 1844-ben 0,5 hold szántó és kevés szőlő található a nevén ugyanott. A már agilis születésű férjének azonban 3 hold kuriális szántó és szőlő. Az agilis férjnek és testvérének - a Malasits vagy Malatszky fivéreknek ugyanakkor Musnyán 2 % telken 9 jobbágyuk dolgozott. Eszerint osztatlan birtokuk 70 hold körüli lehetett. A tótkeresztúri Gergár Ferenc agilisnek lakóhelyén 6 hold nemesi jogú szántója volt, Kancsócon 0,5 hold szőlője, Sztányócon % jobbágyhelye, Peszkócon 21 holdját 2 kuriális zsellér művelte. A szintén tótkeresztúri rokon Gergár János agilisnek Domokosfán jegyzetek fel % jobbágyhelyét. Ugyanott Koltai Ádám agilisnek szintén % jobbágytelke volt, meg 4 kapás szőlője. Peszkócon a szabados Rusics Mihály maradékainak 2 jobbágyát írták össze \ telken.

37 Az agilisekről az is kiderült, hogy inkább ők számítottak vagyonosabb gazdának, míg az itt honos kurialisták elszegényedtek. Ilyen mérvű státus helycserére sehol máshol nem találtam példát. Már utaltam rá, hogy a Tótság közepén elkülönült falu csoportot olyan helységek vették körül, amelyekben a nagy uradalmak mintha hídfőállást foglaltak volna el. Valóban észlelhetjük a jelét, hogy a „sziget" korábban összefüggő övezetet képezhetett a Lendva-Mura vidékkel, ahol az alacsonyabb birtokkate150