Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Borsa Iván: Vas vármegye címere
A címerkép a) A palánk. A vármegye első javaslatának bástyatornyos és lőrésekkel ellátott várával szemben Tagányi már első érdemi véleményében (1898. febr. 4.) leszögezte, hogy „nem is vár az, hanem vesszővel összefont, földdel kitöltött cölöpökről alkotott köralakú sánc, régies kifejezéssel palánk". A vármegye első pecsétjein „világosan látható 5 földbe vert sánckaró vagy sáncgerenda, melyet három sorosan erős vesszőfonás vesz körül. Az, amit bástyatornyoknak s lőréseknek néztek, nem mások, mint a cölöpök kiálló végei, illetve vesszőfonás egyes hézagai. Az is bizonyos, hogy a sánc belül földdel van feltöltve, mert a rajta álló madár nem sáncgerendákon, de azokon belül áll úgy, hogy egyik lábát a sáncközön keresztül látni lehet." (Az idézetekben levő, kurzív szedésű szavak a kiadványozó Pauler Gyula beszúrásai.) 38 Csánki Dezső 1911. október 6-i előadói tervezetében az újabb vármegyei előterjesztésben szereplő „5 kiálló fokban végződő, két sor 4-4 lőréssel ellátott, felfelé keskenyedő félkör alakú bástyafal" fikciójával száll vitába különös tekintettel az újabb címereken levő kapura. A fennmaradt régi „pecsétlenyomatok címerén határozottan vastag karók vagy cölöpök, s nem fal és falrovátkok láthatók. A kérdéses nagy nyílások sem nyílások, hanem vastag vesszőkötéi-fonások. Az sem állhat meg, hogy a sánckosárnak, vagy palánknak felfele nem lehetne keskenyedni."Ezt követően Takáts Sándornak a Századok 1907. évfolyamában megjelent „>4 magyar vár" című értekezésére hivatkozva állapítja meg, hogy „az ún. töltött vagy bélelt palánk ... kívülről igazi falnak látszott. A régi rajzokon olykor nem is nézheti az ember másnak, mint kőfalnak. Különösen áll ez a sokszor több emelet magasságú bástyákról, melyekről senki sem gondolná, hogy egyszerű fa- és agyagtákolmányok voltak. ... Az ilyen egységes, nagyobb terjedelmű védelmi műnek egy-egy feltűnőbb vagy önállóbb részét éppen úgy felvehették címerül, mint ahogy fölvették a kővárak e9Y-egy részét, pl. egy falrészt kapuval, vagy egy bástyát stb. '^ 9 Tanulmányszerű előadói tervezetében Tagányi már megmagyarázza a vármegye hibás álláspontjának okát is. „Összehasonlítva ... a ... XVI. századi pecsétnyomó ősi címerét az 1837. évi pecsétnyomó ... rajzával, mindjárt meglátjuk a kettő közötti jellemző eltéréseket. Az ősi címernek a lenyomatokon világosan megállapítható alacsony és széles sövenyvárából vagy palánkjából az 1837. évi pecsét magasabb, keskenyebb, karcsúbb és sövényvárra már alig emlékeztető várat vagy bástyát csinált. Az ősi sövényvárat háromszoros külső vesszőfonás veszi körül, melyek közül a középső és alsó fonás csaknem egyen/ő vastag, ellenben a felső fonás igen vékony, legföljebb egy vagy két vesszőnyi vastagságú. E valódi sáncot utánozni akaró ábrázolás az 183 7-i pecsét mind a három vesszőfonást egyen/ő vastagnak vette, minek következtében azoknak természetes fonás-jellege elmosódott. Az ősi sövényvárnak öt földbe vert és végig tisztán kivehető faragatlan vastag cölöpét az új pecsét vésője felül szabályosan négyszögletűre helyezte, minek következtében a cölöpök kiálló hegye legott inkább bástya-foknak vagy ormónak látszik. ... Az 183 7-i pecsét vésője még az ősi sövényváron a cölöpök s vesszőfonások közt /átható négyszögletes hézagokat is szabályos kerek lyukakra változtatta, vagy12
