Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Szelestei N. László: Sartoris János (1695-1756) nemescsoi lelkész élete és működése
Petrőczi Kata Szidónia 1708-ban megjelentetett részleges fordítása 50 nyitja a sort. Aztán Petrőczi férje, Gróf Pekri Lőrinc kezdte latinból fordítani a művet. A kéziratos fordítás Daniel Istvánhoz jutott felesége, Pekri Polyxena révén. Hogy Daniel folytatta-e a fordítást, s mi történt a kézirattal, arról nincs tudomása Sartorisnak. A fentieket Miletz Illés egykori pozsonyi tanítótól tudja. 51 A Sartoris által kiadott fordítás első könyvének húsz fejezetét maga Sartoris fordította németből, a többit Vázsonyi Márton piszkozatában Bárány György és maga Sartoris revideálta. Hogy Vázsonyi „maga vitte-é véghez" a fordítást, „vagy mástól szerzetté, én azt olyan embereknek vizsgálásokra hagyom, akiknek más dolgok nintsen". Szenicei Bárány György még 1711-1712-ben tanította Győrött Sartorist, Vázsonyi pedig győri conrectorsága idején volt rövid ideig rector. Előszavában ez utóbbit „mint velem egyszívű Atyafiú"-\ említi. Érdekesek az anyagiak előteremtéséről írt sorok. „Jó akaróimmal. Egyházi és Oskolai Tanítókkal tanátskoztam". Úri emberek (az ajánlás szerint Jeszenák Pál és János, Zitkovszky István, Radvánszky György és László, Prónay Gábor) 52 adakoztak is, így gondoskodni lehetett a mű kiadásáról. Ennek érdekében fordult egykori jénai tanárához Johann Christoph Colerhez, 53 illetve jénai ismerőseihez. Levelének szövege: 54 Címzés: A felette tisztelendő férfinak és excellenciás úrnak, Choler úrnak, a főméltóságú és főmagasságú weimari szász herceg confessariusának és az udvar első papjának stb. felette tisztelendő patrónusának. A megnevezett úr távollétében az excellenciás superintendens úrnak. Weimar A felette tisztelendő és excellenciás úrnak mindennemű boldogságot kívánván Üdvözítőnktől, Jézus Krisztustól, alázatos és szerény szolgálatomat ajánlom. Hogy ezt a levelet Excellenciádhoz írni bátorkodjam, arra nem annyira az egykor az Elba-parti alma materben 55 kezdődő, egymás közti kölcsönös barátság köteléke kényszerített, mint inkább Krisztus e/nyomott egyházának az a helyzete, amely nálunk előállt. Ahányszor emlékezem ezen barátságunkra, mindig nyilvánosan híresztelni szoktam erényeidet is, amelyekkel mások közül kimagasodsz, és jóindulatodat is, amellyel engem gyakran elhalmoztál. Ezért is nagyon kellemes volt nekem hallani M. Sartori us úrtól, 56 hogy Excellenciád a weimari udvarban az első papi tisztet viseli és a fejedelem nagy kedvezésében él. Hogy a Mindenható Isten e boldogságot hosszantartónak engedje, szívből kívánom. Ami egyházunk helyzetét illeti, és hogy mi módon vettek el tőlünk a pápások néhány évvel ezelőtt kétszáznál több templomot, kétségkívül ismert már Excellenciád na k. Ez megtörténvén, mivel a mieink számára a jezsuiták kevélysége az istentisztelet határát szűk keretek közé szorította, és mivel naponként nő azok dühöngése, lassan-lassan az fenyeget, mikor ezen romlást követi a szerencsétlenség, hogy elveszítvén a templomokat, a szerencsétlen nép megfosztva a 114
