Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

len ellenreformáció. Nemcsak a híre érkezett el Kőszegre. 1598. októberében Christoph Agricola német prédikátor a kőszegi bíró tudtával öt napra befogadta a Grácból elüldözött prédikátort és tanítót; és nemcsak Stájerországból menekült lelkészek befogadásáról tudósítanak a fennmaradt források, hanem Ferdinánd főherceg és a stájer evangélikus rendek közelharcáról is, többek közt arról, hogy a protestánsokat kiutasították a stájer tartományi gyűlésről is.

49 Amikor Mátyás 1609-ben megerősítette az 1568-as vallásrendeletet a protestáns rendek érdekében, a városok ismét kimaradtak belőle (Resolutionskapitulation).

50 Taktikai okokból ekkor adott teljes vallásszabadságot II. Rudolf a cseheknek, beleértve a királyi városokat is. II. Mátyás uralkodása alatt tulajdonképpen a rendek uralma érvényesük. Ami mármost a fent idézett Gazdag-féle levélrészlet másik példáját illeti: a „fölső Országokba (n)" történteket, az a cseh rendi felkelés leverésére vonatkozott, midőn a fehérhegyi, a rendekre nézve oly súlyos vereség után II. Ferdinánd császár 1621. június 21-én Prágában a felkelés huszonhét vezetőjét kivégeztette, s a cseh tartományokat „Palczaia alá hajtotta". Egyébként 1631. április 10-én Sennyey kancellár is idézte a prágai példát, méghozzá az előzményekkel együtt, amikor 1618-ban a felháborodott csehek Marti nie és Slavata császári tanácsosokat, valamint titkárát kidobták a prágai vár ablakán: „...ahogy mondani szokás, keménynyakú emberek vagytok - közvetítette a kancellár szavait Pammer Benedek az összehívott választópolgárságnak - pedig a Kancellár Ür nem hallgatta el a három, ablakon kivetett prágai urat sem, de sok ezer ember pusztult el emiatt, minthogy engedelmeskedni nem akartak.. ."

51 1624-ben Morvaországra is sor került, hogy aztán 1626-1627 között Felső- és AlsóAusztriára is kiterjesszék az abszolutizmust, melyet árnyékként kísért a Habsburg rekatolizáció. Ennek éle ekkor már a fő- és köznemesi rend ellqn irányult, hiszen a városok katolizálása már korábban megtprtént. Jellemző, hogy a városok elsorvasztását az ellenreformáció egyik vezéregyéniségének, Melchior Klehsl kardinálisnak kellett megakadályozn i .

52 A városi önkormányzat visszoszorításának másik jele az volt, hogy az osztrák és cseh városok élére a király által választott bírák kerültek (königlicher Richter), a morváknál tartományi fejedelmi bírák (landesfürstlicher Richter), s ezzel felszámolták ezeknek a városoknak a választási jogát, megkötötték a városi autonómiát. Ennek analógiájára vezette be az alsó-ausztriai kormányszék Kőszegen a választott bírák kötelező bemutatását és felesketését. Ennek a bírói megerősítésnek és az arról szóló oklevélnek (Paan und Achtbrief, voltaképpen Bann-und Achtbrief) névre szóló kiadása nélkül a kőszegi bírák működése nem volt jogszerű az akkor Kőszegen is érvényesülő császári jog szerint. Ezekben az oklevelekben adományozta ugyanis a császár évről évre az un. pallosjogot, a halálbüntetés gyakorlásának jogát, amelynek biztosítását 1568-tól tartotta fenn magának Kőszeggel szemben a bécsi udvar. Megvonásával viszont a bírói hatáskör és tekintély vesztett súlyából, mint ahogy az 1628 után csaknem egy évtizedre be is következett. Abban az esetben viszont, ha Kőszeg beleegyezett volna abba, hogy választásaikon jelen lehessen az udvar biztosa is, akkor Bécs végre tudta volna hajtani az osztrák, a cseh, valamint a morva városokhoz hasonlóan a „királyi bíró" megválasztását. Kőszeg protestáns polgárságának önrendelkezési jogai közül a legfontosabbtól fosztották volna meg. Ez azonban nem sikerült. Ezért tűnt fel a város és az udvari biztosok vitáiban rendszeresen Bécs azon igénye, hogy Kőszegnek az osztrák városok mintájára kell cselekednie, s el kell fogadnia a biztosok jelenlétét a Szent György-napi választásokon. Georg Teuf fel alsó-ausztriai vicehelytartó is ezt ismételgette türelmetlenül 1635. május 27-én a kőszegi deputációnak, mondván, ha a kőszegiek elfogadják, hogy császári komisszáriusok jelenlétében folyjék a restauráció, akkor kiadják Hosztódi bírónak a 75