Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

Szombathelyen: az evangélikus uraságok a kancellár vendégei voltak, de egyetlen katolikus sem, de qddig semmit sem tudtak meg arról, hogy milyen terveket kovácsoltak. Kőszeg erre Herbst tanácsost küldte ki Bécsbe, hogy ottani ágensével egyeztesse a részleteket, mielőtt a biztosok megteszik jelentésüket II. Ferdinándnak. Ez március 29-én történt. Április 3-án azonban Marton István és Külyes Bálint belső tanácsosokat Bécsben letartóztatták. Fogva tartásuk nem tarthatott sokáig, mert április 29-én a választásokkor itthon voltak. A templomok ügyében egyelőre nem törtónt semmi. A protestáns iskolázás valójában ezután lendült fel Kőszegen. Sennyey kancellár is meghalt még ebben az esztendőben. Balázs Mihály, aki 1635-ben és 1636-ban is városbíró lett, 1635. április 29-én olyan javaslatot terjesztett a választó község elé, hogy a városbíró joga legyen az új városi statútumok módosítása/'

7 Ebbe persze a választó község nem mehetett bele. Az eldöntetlen hatalmi kérdések ellenére, Nyugat-Magyarország leghatalmasabb főurainak katolizálása ellenére a kőszegi önkormányzat rekatolizálása a Wesselényiféle per után valósulhatott csak meg. Hogy tulajdonképpen ennek mik voltak meghatározó okai, azt talán e historikus eseménytörténetet követő elemzés részben megmagyarázza. TV. A kőszegi rekatolizációs kísérlet történeti háttere A szükségszerű eseménytörténet csak részben engedi meg az analizálást, s szinte teljesen kizárja az összegzést. Végül is elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, hogy a fent leírtakat ne elemezzük az alsó-ausztriai rekatolizációs folyamat részeként is, s általában az osztrák városi jog, önkormányzat-történet tükrében, vagy a Habsburg-ház centralizációs törekvésének részeként. Elkerülhetetlen, hogy ne látassuk a magyarországi, mégoly megosztott rendi törekvések hatását, kiváltképpen a nyugat-magyarországi helyzetképet, s általában a rekatolizáció korai periódusát. A kőszegi rekatolizációs kísérlet értékeléseikor ki kell térni arra, hogy az ausztriai városok jóval kevesebb önkormányzati joggal rendelkeztek már a i6. században is, mint ahogy a magyarországi fejlődés a magyar városok esetében azt megengedte. Sorsdöntő volt ugyanakkor Eszterházy Miklós fellépése, a Nádasdyak és Batthyányak, végül is Kőszeg esetében valamivel később a Széchyek rekatolizáció ja, mint ahogy H jó aratás reményében a katolikus főpapság, köztük Pázmány Péter már 1626-ban, Draskovich váci püspök 1632-ben jezsuitákat szeretett volna Kőszegre telepíteni. Önmagában az is érdekes jelenség volt, hogy Kőszqg világi és egyházkormányzati fejlődése a 16. század derekától kétpólusú. Míg az előbbi ausztriai mintára szerveződik, addig a protestáns egyházszervezet 17. századi kiépülésekor, éppen érintetlen egyházi jogosítványa révén magyar protestáns esperesség része, majd központja lett. Mint látjuk majd, itt megszorítást kell tenni, de általánosságban elmondható, hogy a 15. század végén a győri püspökségnek biztosított viszonylagos függetlenséggel a protestáns egyházak is élni tudtak. Az viszont természetes, hogy az értékelés központjában a városi önkormányzati jogok állnak, úgy is mint rendi szabadalmak, s ezek korlátozása a bécsi udvar végső célja. Hogy ez protestáns város létére Kőszegen furcsa mód a ius patronatus, a patrónus jog körül robbant ki, az csak a végrehajtás módját jellemezte. Ettől azonban még az abszolutizmus ós a rendiség küzdelme maradt végső soron a kőszegi ellenreformációs kísérlet is. 73