Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

kőszegi protestantizmust, elsősorban a helyi protestáns önkormányzati intézmények megsemmisítésével. Hosztódi János 1633. augusztus 13-án ismét Bécsben védelmezte a kőszegi restaurációs jog függetlenségét, biztosítva a kormányszéki tisztségviselőket arról, hogy az előttük letett bírói eskü Kőszeg bíráit mindenképpen „a császári jog és intézményeik szerinti" cselekvésre kötelezi.

35 Egyelőre persze Bécs is tehetetlen volt. Nem tudott többet elérni annál, hogy időnként rendkívüli biztost küldött Kőszegre, de magára a restaurációra nem tudta biztosítani komisszáriusi jelenlétét. A kőszegi törvényszék is tehetetlennek bizonyult. Gazdag Györggyel szembqn, aki még annak kockázatával sem jelent meg a szenátus előtt 1633 októberében, ha ez a szinte monopolhelyzetben lévő vaskereskedése megszüntetését jelentette volna.

36 1633. november 15-én a szenátus megtiltotta a belvárosi temetőbe történő temetkezéseket: Kőszegen és környékén ugyanis több hullámban érkező pestis tört ki. 1634 júliusában is érvényben volt ez a szigorú rendelkezés, sőt magát az utazásokat is megbénította. Hosztódi János, Marton István belső tanácsos és az 1634. április 30-án városbíróvá választott Rammer Benedek még a dühöngő pestis miatt nem tudtak Bécsben megjelenni a kormányszék kifejezett parancsa ellenére sem.

37 Nincs nyoma annak, hogy ennek a háromtagú küldöttségnek miért kellett volna Bécsbe utaznia. Közvetett módon azonban az ekkortájt fogalmazott részletes szenátusi beadványból ez kiderült, hogy tudniillik a korábbi adóterhek ismételt kivetéséről folyt volna a tárgyalás. 1634 júliusában Kőszeg kénytelen volt megválni Kern német prédikátortól, A csend csak látszólagos volt, s a kapcsolatok megszakadásának igazi oka 1634 második feleben is a Kőszeg körül dühöngő pestis volt. 10. Sennyey kancellár császári biztosként ismét Kőszegen (1635. február - 1635. március) (635. február 5-én értesült Kőszeg arról, hogy a soproni országgyűlésen a magyar rendek határozottan kérték most már az uralkodót Kőszeg Magyarországhoz való visszacsatolására. Az ügy államjogi hátterét és történetét Kőszeg képtelen volt tisztázni, amikor a bécsi kormányszék erre felkérte, mondván, hogy sem arra nincs forrásuk, hogy mikor, sem arra, hogy milyen körülmények közt került a város az osztrák főhercegséghez. Később majdan ezeket a dokumentumokat Vitnyédi István soproni ügyvéd szerezte be, s ő volt a jogi eljárások intézője is Kőszeg megbízásából. A pestis veszedelmének elmúltával 1635. március 18-án császári biztosok érkeztek Kőszegre. Maga Sennyey kancellár azonban csak két nap múlva, március 20-án kapcsolódott be a tárgyalásokba, amelyet addig kormányszéki biztosok vezettek.

38 Érkezése előtt Pammer Benedek városbíró megkísérelte a belső tanács és a külső tanács nézeteit kibékíteni, hogy a magyar és a német választó polgárságot egységes állásfoglalásra kényszerítse. Érdekes, hogy Pammer városbíró a korábbiakhoz képest korántsem volt olyan radikális, hiszen a Gaspar Pili vezette német választó község, valamint a Herbst Mihály által képviselt magyar község tagjait mindenáron kompromiszszumos megoldásra akarta rávenni: ennek lényege az volt, hogy a német templomot Kőszeg átadná a katolikusoknak, a magyar egyelőre a protestánsok kezében maradna, s összesen két prédikátort továbbra is megtarthatna a város.

39 A választó község azonban nem ismerte el a császári biztosok meghatalmazását, s megtagadta a felajánlott kompromisszumot. Másnap Pammer Benedek betegségre hivatkozva visszavonult, s a titkos tanácsos Balázs Mihály vezette tovább a tárgyalásokat, aki a községtől a templomkulcs ok kiadását követelte. Időközben kiderült, 71