Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában
Az idők azonban változtak, s amikor a császár iránti lojalitás a katolikus hit vállalásával, kényszerű elfogadásával lett egyenlő, akkor, 1627-ben már képtelen volt megérteni a város, hogy korábbi császár- és királyhűsége miért nem elegendő többé vallásés önkormányzati szabadságaik megőrzésére. ///. A kőszegi ellenreformációs kísérlet históriája Az események kronológiai összefoglalása elkerülhetetlen. Forráshivatkozást is majd csak a történtek értelmezése kíván, így minden zavaró mozzanat nélkül tárjuk fel először a vácos történetének krónikáját, azt, hogy mi is történt valójában az 1620-as és 1630-as évek fordulóján. 1. Ami a császári parancs elutasítása után történt (1627. szeptember - 1629. augusztus) 1627. szeptember 26-án futótűzként terjedt el a hír Kőszegen, hogy a császár nyílt parancsban követelte a helyi protestáns lelkészek és tanítók száműzetését. A kőszegi szenátus nyomban az alsó-ausztriai kormányszékhez fordult, s visszautasította a felihívást. Hónapokig tartó huzavona után Hosztódi János városbíró kénytelen volt az egész választó községet (Gemein) összehívni s szavazást tartani a császári követelés dolgában. Ezen az 1628. jan. 8-án megtartott közgyűlésen a választó polgárság nevében harmincnégyen adták le voksukat, közülük Csoór (Zohr) István, Szijjártó Márton és Gaz dag György a parancs teljesítése mellett szavaztak. 1628. ápr. 2j-én új bírót választott Kőszeg Pammer (Pämmer) Benedek személyében, aki maga mellé vette titkos tanácsosai egyikének a volt városbírót, Hosztódi (Hostoti) Jánost. Vele, és a belső tanácsos Balázs (Balas) Mihállyal érkezett meg június 19-én Bécsbe, hogy az alsó-ausztriai kormányszéken átvegyék Pammer bíró kormányszéki meghatalmazó levelét. 1628. júniusában egyelőre érthetetlen hír érkezett Kőszegre: Pammer Benedek nem kapta meg a kormányszéki megerősítést, s ami még meglepőbb volt, két társával együtt letartóztatták. Egy teljes hónapig tartották fogva őket, de a zsarolásszámba menő tárgyalások sikertelenek maradtak. 1628. augusztus 6-án Bécs megismételte a császári parancsot, de még mindig az alsóausztriai tartományoknak címezve, s ezt Kőszeg visszautasította. Ezek után Tobias Gertinger helytartó taktikát változtatott. Rávette II. Ferdinándot, hogy Kőszeget a négy alsó-ausztriai tartománytól elválasztva kezelje. Ekkor, 1628. október 3-án adta ki a császár külön rendeletét Kőszegnek, az akkor zálogjogon osztrák kamarai városnak. 1629. április 24-én Pammer Benedek városbírónak ismét bizalmat szavazott a kőszegi választó polgárság. Bécs azonban tőle is megtagadta a konfirmációt. Sőt, a kőszegi helyzet kivizsgálására kormányszéki komissziót küldtek ki Kőszegre. A két császári biztos 1629. aug. 23-án szigorú vizsgálatot tartott. M. Geörg Holzner bécsújhelyi püspöki udvasmester és Hieronymus Gratt bécsújhelyi belső tanácsos azonban sikertelen missziót vállaltak Kőszegen. A két kőszegi tanács ugyanis egységesen Pammer városbíró mellé állt, és visszautasította a császári pátenst. 12 2. Bécs kemény módszerei: letartóztatások és zsaroló adópolitika (1629. október 1631. április) A két bécsújhelyi biztos jelentése után várható volt az udvar keményebb reagálása. 1629. okt. 24-én arról tárgyalt a szenátus, hogy a Bécsbe citált tanácsnokok: Hosztódi János, Pintér János, Csoór István, Farkas Mihály és Herbst György deputációs költ62
