Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Vass Előd: Vas megyei helységek III. Murád szultán korabeli török adóösszeírása 1574-1696
egységek után egyenként 50 török akcsát (kb. 100 magyar dénárt) szedtek be. Ez a magyar királyok korábbi portális forintadójának felelt meg. Korábban már megkísérelték, hogy pontosan meghatározzák, a török kapuadó fogalma alá hány lélek számítható. Erre a magyar dicalis adókról készített jegyzék „porta-szám"-adatait használták fel. 19 A három, Vas megye területén megszervezett török náhijq 95 lakott helységének kapuszáma összesen 312 kapu (adóegység) volt. A 2. sz. táblázat jól szemlélteti ezek megoszlását az egyes náhijéken belül is, amely bizonyossá teszi ezen a területen a io kapu alatti átlagot. Ez az átlag összehasonlítva az eddig ismert hódoltsági adatokkal a Fest, Tolna, Baranya vagy akár a Békés megyei számoknál lényegesen alacsonyabb. 20 Azt, hogy az alacsony kapuszámok egyenként hány lelkqt jelentenek, csak behatóbb elemzéssel lehet megtudni. Erre vonatkozólag a korábbi kutatások eredményei szerint a török részletes összeírásokból (tahrir-defter) a lakosság lélekszámára könnyebben lehet következtetni. 21 Kutatások alapján, ha a török részletes adóösszeírások névjegy zekéiben szereplő családfők számai megegyeznek a kapuszámmal, akkor a török törvénykönyv (kanunnáme) által előírt cenzus szerinti jobb ágy háztartást jelentik. A kapuszámnál több családfőszám mindig a zselléreket jelenti, kevesebb családfőszám pedig nem fordul elő. Az utóbbi jelenség bizonyítja az előző megállapításokat. Ezenkívül az azonos területen azonos évben elkészült magyar dicalis adóösszeírások adataival való összevetés is azt bizonyítja, hogy a törökök a részletes adóösszeírásaikba csupán a földdel (sessio) vagy igásállattal rendelkező telkesjobbágyokat, esetleg igásállattal, de szántóval nem rendelkező zselléreket vették fel. Ezeket egyenként egy-egy kapuadóegységnek számították. Ebből az adószámításból viszont kimaradtak a cselédek, s mindazon lakosok, akik a török adócenzus fogalmába nem számítottak bele. 22 3. sz- táblázat A sárvári, jánosházi és vasvári náhijék kapuszámainak egy helységre eső megoszlása 1582 körül Náhijék Helységeik összes kapuk Egy helység átlagszáma Sárvár 14 40 2,85 Jánosháza 16 59 3,68 Vasvár 65 213 3,27 A három náhije területén egy helység átlag kapuszáma tehát összesítve kb. j kapu volt. Ez egy-egy helységben két-három jobbágyháztartást (sessio) tételez fel. Hogy egy-egy jobbágyháztartásban (sessio) hány kiscsalád, illetve hány lélek élt, arra vonatkozóan felhasználjuk az 1582. évi magyar dicalis adóösszeírások adatait. Vas megye 16. századi jobbágynépessége kiszámításának kérdésében korábbi kutatások szerint a magyar összeírásokban lévő portaszámok között, és az egykorú urbáriumokban, valamint tizedösszeírásokban szereplő családfők száma között bizonyos összefüggést lehet megállapítani. Az általános érvényű megállapításoktól tartózkodva annyi bizonyosan nyilvánvalóvá lett, hogy a portális dkaösszeírások alapján valamely terület jobbágylakosságát meg lehet állapítani a nagy számok törvénye értelmében egy uradalom, egy járás vagy megye területére. A jobbágy lakosság számának kiszámításához a családfők számát kell megállapítani olyan módon, hogy a portaszámot a helyi adottságok, illetve az időpont figyelembevételével egytől négyig tqrjedően megszorozzuk, s hozzáadjuk a zsellérek, szabadosok, új telepesek, szegények és az elhagyott (üres) telekek számát, és az eredményt 15%-kal megemeljük. Továbbá megállapíthatóvá vált, hogy a Vas megyei Batthyány-uradal ómban, illetve Vas megyében a dicatorok egy portára i54o-<ben egy, ij4943en kettő, 1570-1576-ban három és 1588-ban podig négy csa37
