Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Naszádos István: A Stauffer és Fiai Sajtgyár története
A kedvező javaslat kedvező elintézést nyert 1941. november 14-én, amikor Stauffer Ernőn kívül annak felesége, Lukoviczky Gizella is elnyerte az állampolgársági honosító okiratot, 62 A burkolt vádak megszűntek, a hadirendelések emelkedtek, az üzleti év sikeres volt. Az 1941. évi mérlegszámla szerint az évet 23 810,76 P nyereséggel zárták. Ennek 5%-át, 1190 Pt a tartalékalaphoz csatolták, a fennmaradó 22620,76 P-t pedig a következő évre átvitték. Az évi rendes közgyűlésen 14 fő jelent meg, 1942. március hó 26-án. Ezek közül három tulajdonos volt, a többi pedig rokon vagy alkalmazott. Közülük négyet: Korossy Bélánét, a százados nejét Szombathelyről, Winkler Oszkár építészmérnököt Sopronból, dr. Martiny János orvost Sopronból és Tschohey Jenő oki. gazdát Győrből felügyelőbizottsági tagoknak választották meg. 63 Valamenynyien vagy rokonok voltak, vagy nagyon közel álltak a családhoz. 1943. március 17-én a közgyűlés kénytelen volt megállapítani, hogy a rt-ot 1942ben 49153,84 P-s veszteség érte. Ebből az 1941. évi nyereségáthozatot levonatták, majd a még fennmaradó 26 533,08 P-t az 1943. üzleti év terhére átvitték. A veszteséget - amint azt a következő évben a közgyűlésen elnöklő id. Stauffer Sándor elismerte - a nagyarányú beruházások okozták. A m. kir. adófelügyelőség azonban az 1943. évi március 18-án benyújtott adóbevallástól eltérően határozatot hozott társulati adó és társulati vagyonadó, továbbá a légitámadások kártalanítási alapjához való kötelező hozzájárulásról. Társulati adót a 751 190 P saját tőke után 3755 P 95 fillért, azaz 5%<r et kellett fizetniük. Miután azonban a bevallott 2 766 561 P-s üzleti forgalom a saját tőke háromszorosát meghaladta, a 3755,95 P-s társulati adó 110%-os pótdíját, a 4131,54 P pótadót is terhükre írták. Az 1941. évi nyereségáühozat levonása után még kimutatott 26 533 P-t a 751 190 P tőkéből levonták, s az így maradt 724657 P után 4%0-et, azaz 2898,63 P-t, továbbá ennek 20%-át mjnt pótadót, 579,72 P-t adóhátralékként kellett befizetniük. Fentiekhez járult még a saját tőke 15%-át kitevő, kivetett LÉGÖ kártalanítási alaphoz való hozzájárulás, 11 267,85 P. A rt. az adódiivatal által kivetett összegeket fellebbezés nélkül megfizette, pedig 22633,69 P még 1943-ban is igen jelentős összeg volt. Az 1943-as üzleti évről fennmaradt a részvénytársasági statisztikai kérdőív másolata, az 1944. évi március 27. napján tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyve, id. Stauffer Sándornak, az igazgatóság elnökének ott elmondott beszéde, továbbá az 1943. évi öszszes nyugtabélyeg-köteles alkalmazottak járandóságáról egy kimutatás. így a rt. életének utolsó - a hadieseményektől még szinte zavartalan - üzletévéről hiteles képet alkothatunk. A statisztikai kérdőív négy fő részből állt: I. Általános rész, II. Mérleg, III. Költségek és jövedelmek, IV. Nyereség felosztása. Az általános részben általunk már többségében ismert adatot közölt a vállalat. Talán - mint változást és adatmódosulást - érdemes megismerni a részvénytársaság telepeit és az ott gyártott termékeket. Az alábbi felsorolás a rt. új törekvéseinek hű tükre. Most már nemcsak Nyugat-Dunántúlon, hanem Tolna megyében, sőt az i9384>an a „visszatért' területekre is betört. (Nemesradnót: Gömör-Kishont vni., rimaszécsenyi járás. Rimasimonyi: Gömör-Kishont vm., feledi járás) . (i '' A vállalat tervezte, hogy működési területét kiterjeszti Kárpát-Ukrajnára és Erdély visszakerült részeire - mint erre a régi munkások visszaemlékeznek 65 - de ennek megvalósítását a megváltozott háborús és nemzetközi helyzet nem tette lehetővé. Az alkalmazottak száma a telepeken: tisztviselő 10, szakmunkás 16, egyéb munkás 81 fő volt. A központban 4 igazgató, 3 cégjegyző és 13 tisztviselő, továbbá 6 segédszemélyzet dolgozott. Érdeklődésünkre számot tarthat az igazgatóság és a tényleges vezetők jegyzéke. 159
