Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

arányban számszerűen általában növekedett. Összefoglaló értékeléssel alig találkozunk. Az 1774-1775. évi bevétel 534 forint 71 krajcár volt.

128 1816-1817-ben, a nagy tatarozás évében mozgósított minden pénzeszköz - 1100 forint adományt is beleszámítva - 3281 forint 58 krajcár.

129 1844-1845-ben a bevétel 3589 forint 1 krajcár, a kiadás 1016 forint 49 V5 krajcár, a kölcsönben lévő tőkék értéke pedig 6346 forint 16 tys krajcár.

130 1891-ben az ingóságok leltári becsértéke 380 forint 50 krajcár, az ingatlanoké 11 650 forint volt,

131 1894-ben pedig a teljes vagyon 17 362 forint 88 kajcárt tett ki.

132 1900. december 31-én ez már 43 863 korona 45 fillér,

133 1903-ban pedig az ingóságokat 380, az ingatlanokat 46620 koronára becsülve az összeg 47000 korona.

13

'

1 A készpénz felesleges részét a 18. században szokásos 6%-os kamatra kölcsönözték ki.

1,>b Ez ismét növelte a bevételeket, és előnyös volt a rászorulónak is. A 19. század végén a pénzt takarékbetétként helyezték el, de ezt meghaladta a magánkötvényekben lekötött összeg. Értékpapírokat is vásároltak,

136 az alap megszűnésekor feltüntetett utolsó 200 korona pedig államkötvényben volt.

137 Már többször szóba kerültek a kálváriához tartozó ingatlanok. Ezek is részei a kálvária vagyonának. Egy részük az a terület, amelyen maga a kápolna és a remetelak állt. Hogy ki és mikor adta át erre a célra, nem ismeretes. Csupán azt tudjuk, hogy a hegyközségen belül lévő kápolna területével és alapvagyonával együtt közvetlenül a városi hatóság kezelése alatt állt. Jogállásának eredetéről sem maradt fenn adat.

138 1846 szeptemberében 59 krajcárt fizettek ki az itteni szőlő felméréséért.

139 Az 18561857. évi leltár végén feltüntetett terület 1566 Qöl, de most kaszálóként szerepel. A kálváriáihoz tartozó szántólföldekről, mint régebben meglévőkről először az 18201821. évi számadás tesz említést a jövedelmek kapcsán: „...ahhoz voltak a Szántó földek, a midőn a Számadó ezen Hivatallal megtiszteltetett, azon kippen moistis meg vannak Nevezetessen a Bogátzo, vagy más képpen Szanati kü hidon alul a viz folás mellett két felül és azon mód Szerint birja, mint az előttö lévő Gondviselő Urak, tudniillik a Honoraráumhoz voltak kaptsolva, és öszvöséggel Nigy holdnak mondatig lenni...",

140 majd panaszkodik, hogy az árvízveszély miatt értéktelenek. 1827-ben „üres földeknek" mondják őket.

1

''

1 1829-1832 között 2 holdat Schreiner Mátyás bábos bérelt, a másik 2 holdat pedig Baumon István szántotta fel.

142 Később Jánits Pál árko lónak fizettek a föld árvíztől való mego Ital mázasáért.

143 1845. május 6-án Horváth Mihály számvevő felszólította Pletnits György gondnokot, hogy „A kálvária földek menyi és minőségének hiteles összeírása, és ezek iránti szerződések bemutatása számadó urnák ajaltatik." Pletnits válasza szerint a „Kálvária földgyének öszvö irását soha isenki sem 'kívánta meg, úgy is csak egy darabból áll, az is pedig káros helyen vagyon a viz áradás tekintetéből".

144 1850-185i-ben mégis felmérték a földeket, araiért 3 ft. 9 krajcárt fizettek.

11

"

1 Az 1856-1857. évi leltár szerint a Laposalmai dűlőben 2 hold 1390 G öl volt, amit 3 gondnok használt, a Kövi dűlőben pedig 1 hold 114 D öl, amit bérbe adtak. Az utóbbi föld viszonylag új szerzemény lehetett, mert korábban sehol sem szerepel. Valószínű, 1829-ben szerezték meg a kálvária számára, amint erről egy nehezen olvasható német nyelvű záloglevélen lévő feljegyzés beszél.

146 Maga a hely a kálvária útja mellett, tehát a Perint jobb partján a káposztáskertek alatt, Iván Simon mészáros szomszédsá gában volt. A későbbi összeírások már minden szempontból megbízható adatokat tartalmaznak. Az 1862—1863. évi szerint a felső Laposalmai dűlőben szántó 2610 hszrsz 2143 ö öl, belső Laposaknai dűlőben szántó 2695 hszrsz. 2447 O öl, a Kövi dűlőben szántó 3110 hszrsz 1723 • öl volt a klávária birtoka. Ekkor az elsőt a gondnok használta, a másikat bérbe adták.

147 1901-ben a Kövi dűlő rendezése során a kálvária földjét is belsőségnek nyilvánították, s már abban az évben egy részét el is adták.

148 A maradék is 124