Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

készült ágy (kettő?), szék, asztal, kanapé, láda, térdeplő, almáriom stb. Kerti szerszámok (kapa, lapát), kalapács, véső, famozsár, tűzpiszkáló szerek, két alaosony és egy magas réz gyertyatartó, olló stb. egészítették ki ezeket, azután szalmazsák, ágynemű, kevés fehérnemű, cipő, felsőruha, köztük második legértékesebb tárgya, „egy jó köpönyek" volt még a hagyatékban.

80 Ügy látszik, élete végéig mint szabó kereste kenyerét, és főképp egyházi személyeknek dolgozott, reverendákat csinált. Megítélésünk szerint leltára nem volt szegényes, de feltűnő, hogy képet, könyvet, vallási rendeltetésű dolgot nem jegyeztek fel. Azt sem tudjuk, hogy a felsorolt tárgyak mind személyes tulajdonát képezték-e, illetve mi tartozott a remeteség állandó felszereléséhez.

81 Akari József a remetelakás vételi szerződésében írja 1797-ben: „...és jobban javasolom kettőnek a mi a Házban eszközök vannak könyv és abbulis senki ne disponálhasson, hanem kézrül kézre maradjon. .. ."

82 Az 1856-1857. évi leltár csak az alábbiakat sorolja fel: 1 fa (fali?) óra, 1 bádog öntöző, 1 kútkötél, 1 osobánlk, 1 zárni való térdeplő. A város lakossága általában szerette a remetét, harangozót, aki, ha utolsó sorban is, de a város alkalmazottai közé tartozott. Kétségtelen azonban, hogy a 18. sz. végének új eszmeáramlatai, II. József intézkedései, a felvilágosodás, a francia forradalom hatása, sőt a francia katonaság tényleges jelenléte még a vallási tekintetben annyira egységes Szombathely lakóiban is fokozatosan eltörölte a barokk gondolkodást és értékrendszert. Keserűen fakad ki Akari: „Tapasztalhatták, hogy sok heleken ezen meg vesztegettetett időnkben, hogy sokokban az ő teremtő Urunkhoz Istenekhez majd egészen el alut és meg hűlt az Isteni buzgóság. . Z'

83 Távozását is figyelemre méltóan indokolja: „ ... mert én úgy jártam, mint a ki a víziben esik, az habhoz is kapkod,... és azon külöbb féle hírek meg retten tetteik, hogy az Francia fog rajtunk, Urálkodnyi, hogy semmi szerzetest meg nem szenved hanem mind ki hajtja őiket; ezért is az Szent Ferentz szerzetessei közül iparkodtam kijönnyi."

84 Kétségtelen, hogy ő, a barokk kor embere, a változó világ minden ellentmondását érezte: „...sok izbéli nem kevés nyomorúságukat, kisebbségeket, gyalázatokat... kellett... napomként szenvednem,.. .".

rf5 De ugyanígy panaszkodik majdnem harminc év múlva Kováts István is: „.. .nyughatatlanságok miatt, melyekkel gyakortább terheltettem, az szokot Istennyi szolgálatoktul mint egy hátráltattam . .. "

m Az állás fokozatosan elvüágiasodik. Általában idős, de Szombathellyel valamilyen kapcsolatban álló ember kapja meg. Bizonyos értelemben a szociális gondoskodás egyik eszköze is, a kor színvonalán. Talán elsősorban ez a tény az oka, hogy többen szeretnék egy időben elnyerni. EGYHÁZI SZERTARTÁSOK Talán nem érdektelen a helytörténet számára, hogy az egyházi funkciók milyen sajá« tosságokat mutatnak a kálvárián, illetve az évek folyamán milyen külön szertartások kötődtek ehhez a helyhez. A szentsírokról, őrzésükről stb. a berendezések kapcsán már megemlékeztünk. Ezzel függ össze, hogy a város egykor hivatalos feltámadási körmenete mai napig is a kálvária kápolnában van.

87 Régi szokás nagyböjt minden péntekén a római stációsliturgia analógiájára a misemondatás. Első adatunk 1775^01 van.

88 Egy későbbi bejegyzés szerint „A Böjti hét misének mondatása már régi bé vett szokás, mely annál is inkább méltó, mivel érdemes, hogy a Jó Tevőkért a Templom is, ki nem imádkozhatik úgy mint az Ispitabéliek, valami módon hála adó légyen".

89 1807-ből megtudjuk, hogy a böjti pénteki miséken túl a nagyhét minden napján is volt énekes szentmise, de azt akkor a kálvária rossz ál120