Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

Iparosok Legény 1 2 3 Több nélkül legénnyel legénnyel legénnyel legénnyel 11 49 1 1 1 (egész évben csak 143 dolgozik!) 22 2 1 1 (éven át a 105-ből csak 92 dolgozik!) 7 2 (+ 1 tímárlegény) _3 Összesen 1626 lil40 406 39 8 8 Az 1828. évi összeírás adataiból következően Vas megye területén az összes iparos létszáma 1826; közülük legény nélkül dolgozik 1140, egy legénnyel 496, két legénnyel 39, három legénnyel 8, több legénnyel ugyancsak 8 iparos mester (ez utóbbiak már szinte nagyvállalkozók, különösen az ácsok és a kőmívesek), néha dolgozik 47, csak télen dolgozik 87, nem dolgozik 1. Az időlegesen dolgozó iparosok aránya 7,33%! A legények létszáma 694. Az adatlapokon mindössze 7 esetben találunk feljegyzést inasokról, ami azonban bizonyosan nem jelenti a valós helyzetet is az iparos (utánpótlás szempontjából. Mindezekhez vegyük még hozzá a két özvegy molnárnét, akik kisgyermekeikkel dolgoznak üzemükben, a malomban az adatlapok szerint. Az összeíró adatlapok szerint tehát így áll előttünk a Vas megyei falusi és mezővárosi kézműipar helyzete 1828-ban. A korábbi - 1817. évi - egyesített kimutatás adatait összevetve a közelebb tárgyalt összeírás adataival ez utóbbi riasztó képet tár elénk a csizmadia, a kovács, a szabó kézműves iparosmesterek létszámának csökkenésében, sőt egészen drámai sorvadást tükröz a takácsiipar területén. Még akkor is nagyon megdöbbent ez bennünket, ha tudjuk azt, hogy ez az 1828-ik évi összeírás elsőrenden az adózási szempontokat tartotta szem előtt, és az arra való figyelemmel készült. Nagyon nehéz a kutatónak, de az olvasónak is elfogadni s elhinni azt, amit a számsorok erőteljesen szuggerálnak, hogy Vas megyében alig tíz-tizenkét esztendő alatx s ráadásul békés időkben már egyszerűen eltűnt a 4921 céhes iparos közül, a falusi és mezővárosi kézműipar területéről 3095 kézművesiparos! Nehezen elképzelhető és elfogadható az, hogy az 1401 takáosmesterbői csupán hírmondónak maradt meg 250 működő mesterember, és még ezek közül is 107-en csak olykor, csak a téli időszakban dolgoznak. A céhes kézművesipar fejlődésbeli megtorpanásának és csökkenő tendenciájának alapvető okaira már fentebb rámutattunk, de ezek semmiképpen nem okozhatták egy évtizedet alig meghaladó távlatban a Vas megyei kézműiparnak ilyen nagymértékű elsorvadását, pusztulását. A számadatok és a számsorok mindenképpen nagyon elgondolkoztatóak. De úgy gondoljuk, hogy akkor járunk helyes nyomon, ha arra leszünk figyelemmel az 1828. évi összeírás végső értékelésében, amire az ö&szeíróknak is elsőrendű figyelemmel kellett lenniök az adózással kapcsolatos irányelvek betartásakor. Magyarán: nemes ember nem adózott. Ennélfogva, ha az iparos nemes ember volt és a saját portáján űzte iparát, úgy azt ez az összeírás nem érintette. Ebből következően az 1828. évi összeírásból az összes, bármiféle kézműipart űző nemes mesterember kimaradt. A vészesnek mutatkozó céhes kézműiparos-csökkenésnek ebben keresendő a magyarázata. Szolgáljon erre bizonyítékul a vönöcki összeírólap. Ebben 1828-ban azt olvassuk: „közöttük nemtelen kereskedők és mesteremberek nem laknak." Azaz, az ott lakos iparosok mind nemesek, tehát nem szerepelnek az összeírásban. S ez a valóságos helyzetet is tükrözi, mert Szűrszabó Takács Néha-takács Télen-takács Varga Bocskorvarga Télen-varga Tímár Üveges 26 15 250 91 ^}107Z 105 67 . 2 1 13 29 20 13 10 109