Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt

termékeny talajú faluk, melyekben sokszor a nagy területen szétszórva éltek nemesek, pl. Szentgyörgyvölgyön már 1730-ban a határban szétszórva, 8 kisebb csoportban éltek,

50 ami azóta sem változott. Ebből arra lehet következtetni, hogy régebben több olyan szabad falu volt, melyben minden birtokos nemesi jogokat élvezett, de a jövedelmezőbb falvakra a nagyobb birtokosok lassanként rátették a kezüket, és nemes falunak azok maradtak meg, amelyek oly szerény jövedelműek voltak, hogy azok birtokáért nem volt érdemes bonyolult jogi eljárásokhoz folyamodni vagy erőszakhoz nyúlni. Nagyon kevés nemesi faluról tudjuk megállapítani, hogyan keletkezett. Még egyszerű a helyzet a nyugati határ menti nemes faluknál, melyeket határőrök laktak (Szentgyörgyvölgy, Nemesnép, örikozmadombja, Felsőőr, őrsziget stb.). Ezek vagy eredetileg is kí voltak véve a megyeispán, hatósága alól, vagy korán megszerezték ezt a privilégiumot. Katonáskodó réteghez tartoztak, és sikerült megőrizniük szabadságukat. Elképzelhető volna, hogy a Göcsej szívében élő müejiek, petrikeresztúriak és becsvölgyiek is egy korábbi, keletebbre fekvő gyepűvonal őrei voltak, de 1178-ban, mikor III. Béla Rede-t

r Luthart és Cudat nemesítette, már várjobbágyok voltak, akiknek ősi földjét a nemesítés kapcsán kivette a zalai vár joghatósága alól. Ez esetben tehát egy nemes család kisbirtokáról volt szó, lemenőik elszaporodtak, idegenek házasodtak be a családba,, sőt esetleg mások is odaköltöztek,

57 akiket mintegy befogadtak a családba, a közös birtokba. Ilyen családbafogadásról Becsvölgyén a 14. század végén írott adatunk is van. Több ilyen betelepülésről, vők odaköltözéséről és a családi név átvételéig menő beolvadásról van tudomásunk Tajnán, ahol kimutatható, hogy a Tajnai név viselése már a 15. században nem a vérrokonságot, hanem a birtoklásban való részességet, a compossessoratust jelöli.

58 Ilyen nemesitett várjobbágycsalád kiterebélyesedéséből alakult ki Nemesrádó és a Veszprém megyei Kolontár is.

59 Ritkább, hogy különösebben megbecsült szolgálatú királyi szolgálattevő népek telepei váltak külön privilégium nélkül nemes faluvá, akiket még a török idők végén is a „király predialistáinak" neveztek.

60 De megtörtént, hogy egészen egyszerű foglalkozású népek települése szerzett idővel, néha betelepülések folytán, máskor egyéb úton-módon nemesi rangot.

61 III. Mohács előtt a nemesi falvak szervezetéről nem tudunk semmit sem megállapítani. Bár nagy számú egytelkes nemes lehetett, hisz törvényben kivették őket az országgyűlésen való személyes megjelenés kötelezettsége alól, de nem községenként kellett képviseltetniük magukat, hanem elvileg tizenként küldtek egy képviselőt az országgyűlésre.

62 Ez persze annak is következménye, hogy sok egytelkes élt elszórva kisebb-nagyobb jobbágyközségekben is, akiknek szintén képviseltetniük kellett magukat az országgyűlésen, de az a gyanú is felmerülhet, hogy az egytelkes nemesekből álló faluknak nem volt szilárd szervezeti formája. Amit a 16. századból a Tajnaiak osztályairól, végrendeleteiről, hitelműveleteiről, pereiről, a nekik juttatott új adományról tudunk, az is arra mutat,, hogy falusi szervezetük nem volt, hivatalos eljárásokban egyik családtag (a legidősebb, vagy más okból legtekintélyesebb) képviselte a többieket,

615 akár a birtokos nemes családoknál. A 16. század közepétől kezdve azonban, de főleg a 17. században a vármegyék egyre-másra hozták a statútumaikat, melyek szerint az egytelkes nemesek falunként egy, nagyobb faluból két követet küldjenek a megyei közgyűlésekre. Ha adtak szavazati jogot a közgyűléseken az egytelkes nemeseknek, az rendszerint falunként egy szavazat volt A közgyűlési meghívót is faluról falura továbbítandó körlevéllel (currenta104