Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

színe előtt. A kérdőpontokból kiderül, hogy Gorup János egy ítéletlevelet meghamisított, dátumát kivakarta, a káptalan pecsétjét egy másik iratról levette és a hamisított okmányra rátette. - Ebben a hamisítási ügyben - úgy tűnik - Gálos Gergely vasvári kanonok is közreműködött. Folnay Ferenc prépost a maga hatáskörében már vizsgálatot indított az ügyben. E vizsgálatnak tanúi voltak Fenesy Mihály szombathelyi plébános, Lóny János akkori őrkanonok (1650-1658.) és Enyedy János, a káptalan jegyzője. Erről tudomása van Buday György deáknak is, aki ekkor a jegyző tanulója volt és a jegyzőkönyvet írta. - A Nádasdy Ferenc által elrendelt vizsgálatban Folnay Ferep" prépost tanúként szerepel, és azt vallja, hogy „az elmúlt szabad Sz. Király vásárkor Wepben az ot való plébános asztala fölött" elhangzott az oklevél korrigálásáról egy megjegyzés. A vépi plébános Kadosi Gergely volt akkor, tanúként ő is szerepel. Görgei György vasvári őrkanonok (1658-1663.) vallja: maga hallotta Gorup János szájából, „hogy Gálos urammal az conservatoriumba bementenek pöczételni es nem leven mas pöczételni való viaszuk, hertelen mas levelekrül vettek le az pöczeteket, es azokat niomtak azokra az levelekre".

GC A hiteleshelyi működés feddhetetlen becsületességet kívánt a káptalan tagjaitól. Viszszaélésről szinte alig van adatunk, a példaként említett eset is mutatja, hogy a káptalani testület a maga hatáskörében szigorúan járt el a szabálysértővel szemben. A felelősséget akarta ébren tartani az említett hivatali eskü is. A hiteleshelyi tevékenység esetenként veszélyekkel járt. Nemcsak az útviszonyok fejletlensége, a közbiztonság hiánya, hanem a hatalmaskodók rosszindulata is nehezítette a hiteles munka végzését. Ezért az országgyűlés többször is foglalkozott a hiteles helyek működésének hatósági védelmével. Az 1530. évi 30. te. pl. kimondja, hogy egy-egy terület főkapitánya karhatalommal segítse a hiteleshelyi küldötteket munkájuk végzésében. 1412-ben Zsigmond király utasította a győri káptalant, hogy tartson vizsgálatot a vasvári káptalan panasza ügyében. Az Egervári család több, Oszkóban lakó jobbágya ugyanis a káptalan küldöttjeivel szemben erőszakosan lépett fel. Kardot rántottak és nyilakat lődözve feléjük, megfutamították őket.

07 Az oklevelek kiállítása Az elkészített oklevelek tartalmuk szerint lehettek: Fassiok, bevallások, ha a hiteles helyhez forduló felek vallomását foglalták írásba. Ilyenek az adásvétel, a csere, az osztozkodás, a végrendelet, a zálogosítás, a nyugta, a tiltakozás és a régi oklevelek átírása. - Relatiók, ha felsőbb hatóságok, a királyi kancellária vagy országbírók utasítására valamely ügyben eljárt a káptalan, és erről hiteles jelentést küldött. Ilyenek főleg a birtokba való beiktatás, a peres ügy állásáról, idézésről, határjárásról szóló jelentés. Hiteles átírások a relatiók között is szerepelhettek, ha ilyen másolatot kért valamely hatóság a káptalan levéltári anyagából.

68 A kiállított oklevél szerkezete annak belső tartalma szerint változott. A fassionái először az intitulaiioMsX találkozunk. A káptalan megjelöli önmagát templomáról és ennek földrajzi helyéről: „Nos, Capitulum Ecclesiae Castriferrei. . ." Ezt követi az adresse, a címzetteknek akiknek az oklevelet tudomásukra hozzák. Általában mindenkihez szól ez, akik az oklevelet valaha is olvassák: „omnibus Christi fidelibus . ..", különösen pedig az érdekelt és név szerint felsorolt felekhez. Narratio, a bevallott ügy tényszerű előadása. A contextus, a jogügylet szerint változatos lehet. Az oklevélnek ebben a részében találkozunk az indokolással, amely értékes jogi, gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti, helytörténeti adalékokat tartalmazhat. A bevallást corroboratio, megerősítés 36