Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán
beni szolgáltatásokat (Paanwein váltsága, Bergrecht) is Grunddienst-ként, azaz a város, részéről fizetendő földesúri szolgálmányként határozta meg s vétette be az urbáriumba. De nemcsak a belső piaci viszonyokat kívánta teljesen és ellenőrzése alá vonni, hanem az udvar elképzelése szerint kiadott új vámrendelettel a nyugat-magyarországi vámkörzetek szétválását idézte elő. Ezzel megvolt a lehetősége arra, hogy a város kereskedelmét is felülvizsgáltassa. Olyan általános s olyan mélyreható ez a támadás, hogy ennek kivédésére a város kezdetben alig volt felkészülve. Hihetetlennek tartotta, hogy a kormányszék, II. Miksa udvara ennyire kiszolgáltassa a várost az uradalomnak az ausztriai érdekek érvényesítéséért. Pedig úgy tűnik, ez volt a fő cél: Kőszeget, a kőszegi területet szembe kell állítani az anyaországgal. Erre jó eszköznek bizonyult neuhofi Nicolaus Jurisich uradalma. Ebben az egész történetben Bécs szándéka volt a fontos, az, hogy NyugatMagyarországnak és benne Kőszegnek sajátos szerepet szánt. Hiszen a zálogbirtokos, és a város közdelme önmagában csak tipikus kortörténeti eset lenne. 9. A város önkormányzati jogainak jogi védelme Nem is annyira az 1571-es szerződés értelmezésére kell ezért a hangsúlyt tennünk, hanem az 1569-1570 közötti szakasz történetére. Ekkor kristályosodott ki a város jogi védelme. A védelem személyi feltételei Dauchnerrel adva voltak. Paul Dauchncr r ekkor a város jegyzője, majd később gyakran választott bírája 1559-ben kezdte pályáját Kőszegen Schulmeisterként. 179 1549. április 14-én beiratkozott a bécsi egyetemre, 180 é& jogi végzettséget szerzett. ö a város jogásza, aki a commissio, az uradalom, a kormányszék által felvetett valamennyi kérdésre részletes és szakszerű választ adott. Paul Dauchner vezette a tárgyalásokat 1571 márciusában is, amikor Kőszeg Károly főhercegnél audienciára volt hivatalos. Mint a városvezetés német ajkú csoportjának befolyásos tagja nagy vagyonra és hatalomra tett szert. Abban a ritka helyzetben volt, hogy mint jegyző tagja lehetett a belső tanácsnak. 181 De a városi és polgári jogok védelmében, sőt az általa összegyűjtött hivatali rendtartás és perrendtartás szerkesztésével a városi önkormányzati apparátus működésének egységesítésében is elévülhetetlen érdemei voltak. Az elszámoltató bizottság és az udvar révén állandóan napirenden volt az uradalom egy, a várárok mentén, a Felső-kapu mellett álló házának 182 kérdése. A vita alapja az a városi követelés volt, hogy a háznak rendszeresen részt kell vállalnia a város közös terheiben, adóiban (gemeines mitleiden). 183 A követelést azonban az uradalom visszautasította. Felfogása szerint nem tekinthető polgárháznak, mivel a házat az uradalom már nagyon régen birtokolja. Paul Dauchner ezzel szemben a területi elvet alkalmazza. Eszerint a város telkén álló ház polgári tulajdonnak tekintendő, 18,1 s mint ilyen, adóköteles. Paul Dauchner kezdetben nem mérhette fel az uradalom támadásának arányait sem. Neuhofi Jurisich ugyanis éppen az általa felvetett területi elv alapján kérdőjelezte meg a Geschlossgrundt és a Stattgrundt szembeállításával a város határait. 185 Bár a város mindent elkövetett, hogy a háztulajdonok polgári jellegét megvédhesse az uradalom törekvéseivel szemben, csekély eredményeket ért el addig, amíg elszigetelten kezelte ezt a kérdést. Ezért azután lemondott arról, hogy a tulajdonos (possessor) kilétében próbálja igazolni jogát a vitatott ház felügyeletére. Kizárólag a házhelyre, a városi telekre koncentrálva kísérelte meg a ház védelmét, mondván, „bleib es Doch in loco non mutando, Dauon es sein nomen hatt ein burger haus". 186 Kőszeg nem utasította el tehát 82
