Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

Ettől ráadásul az is függött, hogy a magyar avagy a német jogszokás lesz-e az uralkodó Kőszegen. A tartományi érdekeket képviselő uradalom igénye tehát nagyon komoly volt. A 16. század 6o-as éveire kibontakozott törvénykezési válság Kőszegen a legszorosabb összefüggésben volt a város belső politikai harcaival, a magyar és német elem, a helvét és ágostai hitvallást követők érdekellentéteivel. A tárgyalt korszakban 1572-ig ez a küzdelem végül is nem dőlt el. Kétségtelen azonban, hogy a németségnek átmenetileg előnyöket biztosított az udvar a városvezetésben. Ez a belső küzdelem csaknem kiszolgáltatta a város függetlenségét, önállóságát az uradalomnak. Végső soron pedig a belső erőviszonyok alakulásától, a tőkekoncentráció lehetőségeitől tette függővé Kőszeg sorsát a 16. század közepére. 7. Az uradalom kísérletei ú) kontraktuális feltételek meghatározására Láttuk, már hogy 1562 decemberérc annyira kiéleződött a viszony a város és az uradalom között, hogy az ellentétek már ekkor sem voltak megoldhatók a kormányszék és a kamara tevőleges részvétele nélkül. Ez a körülmény viszont magával hozta, hogy az udvarnak, az általa leküldött bizottságoknak (Commissionen der Phandschafftbereitung), az alsó-ausztriai kormányhatóságoknak elkerülhetetlenül állást kellett foglalniuk a küzdelem bizonyos szakaszaiban. Így születnek meg az egész problémakört felölelő szerződések a város és az uradalom között az udvar közvetítésével, köztük a két legfontosabb: az 1568. augusztus 5-i,

135 valamint a szélesebb alapra helyezett 1571. június i-i megállapodás.

130 A két szerződés kiadása közötti közel négy esztendőben azonban sok minden történt: 1569. november 9-én a kamara bizottságot küldött ki a kőszegi uradalom zálogának felülvizsgálatára. Több hetes borostyánkői és kőszegi tartózkodásuk alatt rendkívül sűrű jelentés- és levélváltás folyt a város és az uradalom között. Az elszámoltató bizottság (Commission der Pfandtschafft bereitung) végül részletes jelentést (relatio) terjesztett II. Miksa elé 1570. február utolsó napján. Ennek alapján az uralkodó a városra nézve rendkívül hátrányos rendeletet bocsátott ki.

1:!7 Ezt megelőzően 1569. november 9-től november 18-ig állandó küldöncszolgálat volt a tanácsháza és a vár között, vitte-hozta Kőszeg válasziratát (Replica), a bizottság határozatát és neuhofi Jurisich állásfoglalását. A város egyébként rendkívül hátrányos helyzetbe került, hiszen a bizottság és a város között neuhofi Nicolaus Jurisich közvetített. Ennek többek között olyan következményei voltak, hogy ezzel a szerepével visszaélve az uradalom bizonyos határozatokat egyszerűen nem közölt a várossal, így például a telekkönyvre (Grundtbuch) vonatkozó bizottsági articulust.

1:iö Mindamellett az alatt a csaknem fél év alatt, 1569 novembere és 1570 februárja között a város jogásza, Paul Dauchner a városi és polgári jogok alapján kidolgozta a város jogi védelmét. A tárgyalássorozatnak pedig döntő szerepe volt a város szempontjából. Ez az anyag ugyanis mintegy jogelméleti ellensúlyt képezett a város védelmében a bizottságnak a tartományi rendi felfogású és neuhofi Jurisich magánföldesúri érdekeit szem előtt tartó jelentésével szemben. A kormányszék és kamara ugyancsak aktív volt ebben a szakaszban. Mást nemigen tehetett, mint szigorúan követte II. Miksa udvarának utasításait. Ez a körülmény aztán rányomta bélyegét közbülső intézkedéseire, s főleg a két szerződést megelőző tárgyalásokra. 1570-től bizonyos változás tapasztalható: Kőszeg ugyanis a telekkönyvre vonatkozó panaszait az új kormányzónak, Károly főhercegnek küldte fel március 9-én a bécsúj76