Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

Az új zálogbirtokos azonban nemcsak az udvar, hanem az alsó-ausztriai tartományi rendek érdekében is közbelépett. Az osztrák állami boradó (Zapfenmass) tartományi rendi kezelésben volt. Az 1550-es évek végén Kőszeget is megterhelték a tartományi adókkal. 15 59-1563 között neuhofi Nicolaus Jurisich vette bérbe az alsó-ausztriai rendektől a kőszegi uradalom italmérési adóját. A városra eső hányadot azonban célszerűségi okból is kénytelen volt további bérletbe (Gegenweisung) kiadni a városnak. Ez ugyanis nem engedte volna meg, hogy az uradalom emberei szedjék be azt a saját területén. Az évi két részletben és két alkalommal, azaz Gyertyaszentelő Boldogasszonykor, február 2-án és Keresztelő Szt. Jánoskor, június 24-én fizetendő Zapfenmass elszámolásáról és beszedéséről a város maga gondoskodott

113 A beszedés módját is maga szabályozta.

114 De azon már mit sem tudott ezekben az esztendőkben változtatni, hogy az uradalom a bérleti szerződés közvetítésében jelen ne legyen az alsó-ausztriai rendek és Kőszeg között. Ennek a rendi jövedelemnek kezelésében igen aktív szerepet játszott az ausztriai földbirtokosok

115 záloguradalma, amelynek a város elszámolási kötelezettséggel tartozott. 1564-ben bizonyos változásokat hoz majd II. Miksa adóügyi utasítása, intézkedése a kamarai jövedelem növelésére. A 60-as évek elejére azonban észrevehetően megerősödött bizonyos területeken az uradalom helyzete a várossal szemben. Nyilván érződött ez a zálogbirtokos földesúr magatartásán is. 1562 decemberében a függés bizonyos értelemben már erősödött. Igaz ugyan, hogy az udvar éppen ebben az évben adott szinte teljhatalmat az uradalomnak, pontosabban a vár kapitányának a járvány miatt. Kőszeg panasza azonban sokkal mélyebb válságra utalt.

llfl Első s nyílt megfogalmazása ez a levél a város aggodalmainak: szokásait (Stattgcbreuchen vnnd gewonhaitten), szabadalmait védelmezi, tiltakozik az ellen, hogy az uradalom úrbéri alattvalóként kezelje. Hangoztatja a határok sérthetetlenségét, tiltakozik a felállított gencsi vám túlzásai és az Önbíráskodás ellen a polgár személyi biztonsága védelmében.

117 Ezért van olyan nagy súlya minden olyan eseménynek, amelyben az uradalom zálogbirtokosa vagy a vár kapitánya - neuhofi Jurisich esetében a kettő egybeesik - olyan szerephez jut, amely alkalmilag vagy tartósan módot ad az uradalomnak a város fölé emelkedésre. 1564 áprilisában egy rövid időre úgy tűnt, hogy a tartományi rendek nem a kőszegi uradalom közvetítésével, hanem Kőszeggel közvetlen tárgyalásokba bocsátkozva adják ki a Zapfenmass bérletét.

118 II. Miksa a marhaharmincadra vonatkozó rendelete azonban az egész, már szerződésbe foglalt elképzelést keresztülhúzta. Az uralkodó ugyanis 1564. augusztus 14-én éppen a Zapfenmass-szal való manipuláció segítségével reformot vezetett be, hogy a harmincadhivatalok részesedését növelhesse a szarvasmarha-kereskedelem jövedelméből.

119 Ennek értelmében az udvar Kőszeg harmincadmentességét, a marhaexport során élvezett kedvezményét visszavette. Az úrbéri és a bormérési adó fizetése alól viszont felmentette. II. Miksa neuhofi Nicolaus Jurisichot évi 600 forinttal kárpótolta a magyaróvári harmincadból. Az udvar elképzelése szerint a kőszegieknek marhánként meg kellett azonban fizetniök az 5 Schilling pótlékot. Az volt az ajánlata, hogy a kincstár a várost évi 1 500 rajnai arannyal kárpótolja. Számításaink szerint a magyaróvári harmincadhivatal ugyanakkor 3 000 marha esetén 1 700 rajnai aranyforint nyereséget könyvelhetett el.

120 A Zapfenmass, a bormérési illeték összege évenként állandó volt. A marhakereskedelemből származó haszon viszont a felhajtott marhák számától függően növekedhetett. Ezért ajánlotta fel az udvar a városnak, hogy mondjon le a kereskedelemben élvezett engedményről, aminek fejében évi 600 arannyal kárpótolja a várost, hogy a Zapfenmass akkori bérlőjének, neuhofi Jurisichnak azt 7>