Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

1862-ben Kopsz János kanonok folytatta a jegyzőkönyvet, 1872-től pedig Nagy János kanonok a jegyző. Adataink nem teljesek. A felsorolt jegyzők tevékenységével így is aránytalanul részletezően foglalkoztunk, ezzel is szemléltetve, hogy szerepük a hiteleshelyi munkában kiemelten jelentős volt. Ezek után még néhány írnok (scriba) működését ismertetjük. Ilyen írnokok tevékenységéről a káptalani hiteles helyeken már Zsigmond korából vannak adatok, sőt státusukat törvény szabályozta. Amikor Zsigmond a hiteleshelyi munka taxáját limitálta az 1435. évi VI. Decr. 10. cikkelyében, megemlíti, hogy a káptalan vagy konvent „az ő jegyzőjével és írnokával" együtt részesül a meghatározott díjazásban. Az itt közölt pár adattal csupán szemléltetni akarjuk, hogy a vasvári káptalanban is dolgozott a jegyző melle,, egy-egy rátermett diák. 1612-1613-ban Dombay, másként Wincze János „natione olahus" az írnok. 1645-ben János a káptalan jegyzőjének deákja. Enyedy jegyző mellett dolgozott 1657-1662-ig Buday György deák, az 1658. és a következő évben pedig Balogh István. Enyedy tehát ugyanazon időben több írnokot is foglalkoztatott.

56 A hiteleshelyi személyek hivataluk átvétele előtt esküt tettek. A kanonokok eskütételére beiktatásuk alkalmával a prépost jelenlétében került sor. Egyes esküformákat régebbi jegyzőkönyvek is megőriztek, legutóbb az 1815. évi káptalani vizitáció XIII. statútuma jegyezte fel a káptalani tagok, a hiteleshelyi személyek és a karkápJán esküformáit.

57 A hiteleshelyi tevékenység Említettük, hogy ez tulajdonképpen a káptalan testületi feladata volt. Nagyobb káptalanoknál feladataik jobban megoszlottak. A hiteleshelyi tevékenység gondja a lektorra és beosztottjára, a szublektorra, a jegyzőre és az ő írnokaira hárult. A kiszállásokba a legkülönbözőbb ügyek helyszínen történő intézésébe a testület valamennyi tagját bevonták. Zsigmond király 1435-ben (Decr. VI. Art. 8.) úgy intézkedett, hogy a káptalanoktól kanonok járjon el az ügyben a királyi emberrel karöltve. Ha ez mégsem volna lehetséges, legalább valamely benefíciummal rendelkező, és így a káptalanhoz tartozó személy vagy a káptalannak megbízott hivatalnoka szálljon ki a helyszínre. Ezért találunk olyan adatokat is, hogy klerikusok, oltárigazgatók, esetleg világi rendben levő jegyzők szálltak ki a káptalan megbízása alapján.

58 A hiteleshelyi ügyeket is testületileg beszélte meg a káptalan. Az 1781. évi Statútum XXXI. §-a szerint általában a káptalan sekrestyéjében gyülekeztek össze (consistorium), itt egy fekete terítővel letakart asztal volt, körülötte foglaltak helyet a káptalani tagok. Rendkívüli esetnek számított, ha másutt, pl. prépost vagy valamelyik oszlopos (columnaris) kanonok házában találkoztak. A hiteleshelyi munka végzéséhez szükséges döntést csak kellő számú kanonok jelenlétében hozhattak. Ilyen vonatkozásban a vasvári káptalannál is az általánosan kialakult szokás volt érvényben. A hiteleshelyi munka gyakorlati végzésénél - bevallások, tanúkihallgatás, oklevélszerkesztés, hitelesítés, expediálás - legalább két kanonok és a jegyzőnek a jelenléte volt szükséges. A hiteleshelyi munka hivatalos órái - a kiszállásokra ez természetesen nem vonatkozott - délelőtt a konventmise után, délután pedig három óra után kezdődtek.

59 Az oklevelek megfogalmazásához Formuláskönyveket használtak. Ez magyarázza meg az Oklevelek meglehetősen sablonos, századokon keresztül alig változó szövegezését 55