Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

testületben ilyen munkát vállaló kanonok, akkor más írástudó egyházi személyeket,, később világiakat alkalmaztak jegyzői munkakörben. III. Ince pápa rendelkezése után pedig, amelyben megtiltotta, hogy hiteles helyeken papok, sőt magasabb papi rendban levő diakónusok és szubdiakónusok jegyzői munkakört vállaljanak, világi személyek alkalmazása vált általánossá.

25 Ezt a tiltó rendelkezést nem minden esetben és a későbbi századokban sem mindig hajtották végre. A jegyzők között, mint látni fogjuk, találkozunk kanonokokkal, egyéb klerikusokkal, de kétségtelen, hogy gyakran igazolhatóan is világi rendben elő írástudó emberekkel. Az is előfordult, hogy ugyanaz a világi személy a káptalannál és ugyanakkor a megyénél vagy a városnál is végezte jegyzői teendőit. Annak sem volt akadálya, hogy valaki világi emberként kerüljön a káptalan jegyzői tisztébe és később felvetesse magát a klerikus! rendbe, majd valamelyik káptalan tagja legyen. A hiteleshelyi tevékenység szoros kapcsolatba került a káptalani vagy konventi iskolával. Arról már röviden megemlékeztünk, hogy ezek a káptalani iskolák elsősorban saját szervezetük fenntartása érdekében oktatták a fiatalokat. Annak ellenére, hogy ezek mellett más tanulni vágyó fiatalok is helyet kaptak közöttük, az elsődleges cél mégis csak az maradt, hogy olvasni tudó, a liturgikus énekeket ismerő, de az irás tudományában is jártas utódokat neveljenek. A káptalani iskolák tananyaga nem mindenütt volt egyforma. Mint említettük, voltak alacsonyabb szinten oktató kántori iskolák, ilyen működött Vasváron is. Ha ezek a kántori iskolák alacsonyabb szintűek voltak is a székeskáptalanok iskoláinál, az írásbeli ismeretek átadására itt is sor kerülhetett. Mert nem annyira az iskola rangján, sokkal inkább a személyi adottságokon múlott ez. Egy-egy jelesebb magiszter vagy skolasztikus mellett a tehetséges tanuló a szabad művészetek teljes vértezettségét megszerezhette a kántori iskolában is. Van adatunk arról, hogy a hiteles hely jegyzője mellett az iskolában tanuló diákok gyakoroltak. Akár valamelyik kanonok végezte a jegyzői munkát, akár hivatásos jegyzőre bízták az oklevélírás munkáját, ennek fontosabb részét, az oklevél megfogalmazását a jegyző maga készítette el, de a másolást néha tehetségesebb diákok vagy skribák végezték. A hiteles hely diákjai csekély díjazással gyakornoki beosztást kaphattak a káptalani jegyző mellett.

26 A török hódoltság megszűnése után, amikor a „Ncoaquistica commissio" megkezdte működését, a birtokrendezési ügyek nagyon megszaporodtak, így a hiteles helyek munkája is sokasodott. Ezzel magyarázható, hogy e korszakot követően a jegyzői tisztség rangja megnőtt. Ezt a társadalmi emelkedést később az 1741. évi 25 te. formálisan meg is alapozta, kötelezve minden hiteles helyet, hogy jegyzőt alkalmazzon, aki hivatalába lépése után esküt tesz és tisztességes munkabér illeti meg. A vasvári káptalan 1770. évi statútuma a 12. fejezetben az olvasókanonok kötelességévé teszi, hogy a káptalani jegyző munkáját ellenőrizze. Neki kell felügyelnie, hogy a jegyző pontosan vezeti-e a jegyzőkönyvet, hűségesen regisztrálja-e a káptalan magánlevéltári és az állami (regnicolaris), tehát hiteleshelyi írott anyagát.

27 Az 1780. évi statútum a XXXIII. §-ban foglalja össze a jegyző kötelességeit. Kiderül ebből, hogy a hiteleshelyi munka írásbeli része teljesen a jegyzőre hárult. A káptalan ezért növelni akarta a jegyző fizetését. Ettől kezdve megkapta a mileki (lipárti) malom iövedelmének egy káptalani tagot illető hatodrészét, ami évente 36 forint szokott lenni. Ezen kívül a jegyzőt illette a pecsételés taxájának harmadrésze, és Vasváron egy elhagyott jobbágytelek a hozzá tartozó földekkel és rétekkel. Ugyanez a statútum a XXXII. §-ban nagy dicsérettel emlékezik meg Haigathó László helyettes jegyzőről, aki Gajari Imre mellett teljesített szolgálatot, és 1781-ben lett a káptalan jegyzője. Neki köszönhetjük azt a valóban megbecsülendő „Elenchus"-t, 30