Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

talanban is találkozunk lektorral, ezek a feladatok elvileg itt is az ő jogkörébe tartoznak: „Az olvasókanonok hivatali feladata, hogy bármely kiadott oklevelet, akár hiteleshelyi, akár a káptalan magánoklevelét ellenőrizze és aláírja."

19 Ujabb statútumok következetesen a lektor feladatának tartják a hiteles hely vezetését, de a vasvári-szombathelyi káptalannál kizárólagos értelemben ezt csak 1778-tól álííthajuk. A vasvári káptalanban ugyanis egészen a 17. század közepéig nem működött lektor, nem is volt stalluma, sőt még a további évtizedekben sem töltötték be rendszeresen.

m Azt kell mondanunk, hogy századokon keresztül a káptalan testületi feladata volt a hiteleshelyi tevékenység. Ennek az évszázados gyakorlatnak emléke még az 17S1. évi statútumokban is felmerült (XII. §): az oklevelek hitelesítését és kiadását bármelyik jelenlevő kanonok végezhette. Csak az 1778. évtől szerepel ez a feladat úgy, mint az olvasókanonok kizárólagos kötelessége. A közös ügyintézésre jellemző adatot közöl az 1770. évi statútum a 7. fejezetben: „Bármely káptalani ügy intézésének módjáról". Még ebben az időben is a prépost bontja a leveleket, ennek tartalmát közli a konzísztóríumban egybegyűlt kanonokokkal, az ügyeket közösen beszélik meg és közös döntés alapján intézik. A gyakorlati munka ezek után a jegyzőre hárult. Mindezekből világosan kitűnik, hogy a vasvári káptalan hiteleshelyi munkájában a jegyzőnek jelentős szerepe volt. Ö rendelkezett az „Ars notaria" ismeretében az oklevél szerkesztéséhez szükséges jogi ismeretekkel és a megfelelő rutinnal. Amíg lektor nem volt a vasvári káptalanban, a jegyző írásbeli munkájának felügyelete feltehetően a kántorkanonokra, az oklevél hitelesítésének és kiadásának felügyelete az őrkanonokra hárult, de nem kizárólagosan. A vasvári kántorkanonok szerepe - olvasókanonok hiányában - kétségtelenül kiemelkedő volt nemcsak a káptalani iskolában, hanem a hiteleshelyi, tehát a kancelláriai munkában is. A középkor századaiban nyilván ő ügyelt fel az írásbeli tevékenységre. Közismert, hogy a káptalani iskoláknak és a hiteles helyeknek éppen az írásbeliség terén szoros kapcsolatuk volt. Az is előfordulhatott, hogy jegyző hiányában, diákjai segítségével a kántorkanonok végezte a jegyző munkáját. 1536-ból éppen egy helytelenül megszerkesztett oklevél kiadása miatt értesülünk arról, hogy Szombathelyi György magiszter, kántorkanonok volt a vasvári káptalan jegyzője is.

21 Az őrkanonok (kusztos) hiteleshelyi feladata a káptalani levéltár, továbbá a hiteleshelyi és magánpecsét: „sigillum tarn publicum, quam privatum" őrzése. Fontos beosztására utal, hogy 1233-ban már ismerjük Boc őrkanonok nevét (HO VI. 27.), és ettől kezdve az őrkanonok stallumát folyamatosan betöltik. A kiadott oklevelet általában ő is aláírja, ami szintén arra vall, hogy a közös ügyintézés gyakorlata ellenére hiteleshelyi ügyekben fontos szerepe van. Ha a levéltárból másolatokat kértek, ő kereste ki a megfelelő oklevelet, és ebben segítségére volt a káptalan jegyzője. Az őrkanonok külön jövedelme volt a kulcsdíj, a „taxa clavis", amit az oklevél felkutatásakor és a másolási díjtól függetlenül kapott. Az 1781. évi statútum (XIV. §) az ő kötelességévé teszi a levéltár elenchusának (tartalmi mutatójának) elkészítését, amit vagy ő maga vagy a jegyző állított össze. „Ennek összeállításáért a káptalan jegyzőjének évente 15 forintot fizetett."

22 Az oklevelek kiadását (expediálását) a regisztrumban fel kellett jegyeznie, vagy őrködnie azon, hogy a káptalani tagok közül azt valaki följegyezze. Ha távol volt otthonától, a kulcsokat „sub sigillo" egy másik kanonoknak kellett átadnia. A hiteles ügyek intézésénél Vasváron már a 13. század második felében találkozunk a káptalan jegyzőjével. Működése ettől kezdve folyamatos, jóllehet az ő tisztségét, mint láttuk, a kanonokok közül is elláthatta valaki. A jegyzői munkakörről megemlékezve különbséget kell tennünk a káptalan jegyzője és az ún. közjegyző között.

23 28