Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

A vasvári káptalant sem a földrajzi helyzete, hanem az országgyűlés és a magyar rendek körültekintő gondoskodása mentette meg. A hiteles helyek áttelepítéséről sok rossz tapasztalat után, de így is csak a legvégső esetben hoztak döntést. A lakosság körében ugyanis minden ilyen intézkedés félelmet keltett. A vasvári káptalan áttelepítése kérdésében Rudolf király is vonakodó álláspontra helyezkedett. Az országos rendek többszöri ismételt kérésére 1578. március 26-án járult hozzá, hogy a káptalan Szombathelyre költözzék. „Elhatározták azt is, hogy a vasvári káptalant pecsétjével és jegyzőkönyvével együtt Szombathelyre, mint biztonságosabb helységbe átvigyék, minthogy ennek a káptalannak birtokai nagyobb részben a Rába folyón innen vannak. Nehogy az ország lakói ott őrzött kiváltságleveleit - abban az esetben, ha a káptalani tagok magukat török adófizetővé teszik - az ellenség elvigye." (1578- 20. te. 1. §/12.) Ilyen előzmények után a 16. század utolsó évtizedeiben és az egész 17. század folyamán a Dunántúlon a győri székeskáptalan hiteles helyén kívül csak a vasvári káptalanhoz fordulhattak a felek. A vasvári káptalan hiteleshelyi működése nélkülözhetetlenné vált. Hatásköre területileg is jelentősen megnőtt, mert olyan megyékben is végeznie kellett munkáját, ahol előbb a szomszédos, de már működésüket megszüntető hiteles helyek voltak illetékesek.

13 A hiteleshelyi hatáskör növekedése anyagi előnyökkel járt ugyan, de nem csekély nehézségei is adódtak. A kiküldött kanonokok messze vidékre szálltak ki, ez a káptalan belső szolgálatától vonta el őket. Egyes ügyfelek a nagy távolságokból adódó lehetőségeket ki is használták az ügymenet lelassítására. Az első ismert pecsét 1291. évi okiratról (Péterffy: Concilia etc. müvének 1. 212. lapján közölt rajz) 24