Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

C. Harrach Erzsébet: Vas megye Árpád-kori építészeti emlékei nyomában

nyomok is akadtak volna, amelyeket azonban a teljes vakolatleverés örökre eltüntetett. Hasonló eset történt a táplánszentkereszti templomnál is, ahol egy déli kapu került elő, de szakmai dokumentálás nélkül levakolták. Körmend ősi templomának külső tatarozását 1971-ben végezték el, ahol szintén csak részleges megfigyelésre volt lehetőség. Sajnálatos módon a homlokzatokat nem művezetés szerint készítették. A keletéit templom 1698-ban a város sánca mellett helyezkedett el.

8 „Tornya le van rombolva, - maga a templom elég jó állagú, cseréppel fedett, mennyezete gerendás-táblás szerkezetű, a templom teljes egészét fedi." A külső kutatás a szentélyen vakablakként kialakított gótikus ablakokon túl a déli oldalon is feltárt egy, az előbbiekkel azonos, nagyméretű gótikus ablakot. A barokk időkben azt az ablakot - az általános gyakorlattól eltérően - nem nagyították, hanem kicsinyítették. A többszörös vakolat- és festésréteg ismétlődő tatarozásokra utal. Ezek között egy szürke kontúrokkal megrajzolt quaderes díszítés tűnt elő az északi falon éppúgy, mint a délin. A nyomok záróvonala a jelenlegi párkány alatt 1 méterre rajzolódott ki. A nyugati bejárati homlokzaton nyoma sem volt ennek a periódusnak. A vakolattöredékek leverésre kerültek, a tulajdonos sem a műszaki felmérést, sem a részletfényképeket nem készíttette el. Sem belső kutatás, sem régészeti feltárás nem készült. Értékes és gazdag részleteket rejtett a jelentéktelen barokk épületnek látszó kis begyhátszentjakabi templom is. Alaprajzi elrendezése XIII. századi román templomaink típusa, egyhajós, félkörzáródású szentéllyel, nyugati homlokzat előtti toronnyal és egy barokk időkből származó sekrestyetoldalékkal.

9 Sem régészeti, sem belső falkutatás nem történt a tatarozás során, így teljes feltárásról és helyreállításról nem beszélhetünk. A külső vakolat leverése után azonban nagyon értékes leletek kerültek felszínre. A tiszta magyar anyanyelvű településként jelzett

10 falu templomáról az 1698-as vizitáció rögzíti a tipikusan középkori jellemzőket. A templom keletéit harangtoronnyal egybeépített, körülötte temető van. Belseje gerendamennyezetes, kórusa és szószéke fa, de oltára kő. Tornyában a vizitáció idején „egy harang van". Az 1552-es évszámmal rendelkező harang felirata: „O REX GLORIAE? VENI NOBIS CUM PACE, MAGISTER MICHAEL ANNO DNI 1552". Ez a harang átvészelte a török időket, a szabadságharcot és a II. világháborút is, és sajnálatos módon, 1966-ban adta el az egyház a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezzel is szegényebb lett az értékes román kori műemléktemplom. Többet árul el a templomról az 1758-as vizitáció, amely egy déli kaput is megemlít; de ekkor már fából készült új oltára van. A templomot 1738-ban renováltatta az Eszterházy család 100 Ft-ért. A XVII. sz. végén a templomnak a nemesi közösség a kegyura, míg a XVIIL sz. közepére már egyetlen család kegyúri temploma. Először az Eszterházyaké, majd a Zsigrai családé.

12 A fellelhető iratok szerint a templomot 1913-ban tatarozták utoljára, A templom déli oldalán napvilágra került a déli kapu. A tatarozás előtt semmi nyom nem utal a létére. A vakolatfejtésnél először egy keretfestés tűnt fel. Ez a XVII. századi vakolaton sgraffito technikával kialakított, fehér alapfelületen sötétszürke quader volt. A déli kapu még 1779-ben használatban volt, ezt a Szily vizitáció is bizonyítja.

12 Az ív nyomán egyértelművé vált, hogy a XVIIL században falazták be a déli kaput. A kibontás után egy enyhén csúcsíves, egylépcsős bélletű kapu került elő (9. kép). A béllet két íves része eredeti helyén volt, míg a sima, díszítés nélküli szárkövek csak részben kerültek elő. Az íves pálcatagok különböző motívummal díszítettek. A keret által határolt timpanon rész egyszerűen vakolt felület. A déli homlokzaton előkerült még az egyik falsávban egy rézsűs bélletű román résablak (9. kép). A festésnyomok szerint ez a szürke quaderes időszakban, tehát a XVII-XVIII. században még használt nyílás volt. Az északi és déli homlokzatokat tagoló 2-2 nagyméretű vakárkád mai kialakításában szintén a XVI. sz.-Í periódushoz tartozik, bár részben 239