Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Horváth Ferenc: Szombathely rendezett tanácsú, később megyei város hivatalszervezete (1860-1944)

az általános takarékossági rendelet jegyében 85 000 pengőt kellett a személyi kiadások terén megtakarítani.

40 Ugyanakkor fenyegetően nagy volt a munkanélküliség, ami a szellemi szükségmunkás akciót hívta életre.

47 Végső soron az derült ki, hogy a létszámcsökkentés erőszakos dolog volt, a növekvő feladatokat a csökentett létszám nem tudta ellátni, s a város kérte a megszüntetett státusok visszaállítását. Az igazság valóban az volt, hogy a felduzzadt, bürokratikus gépezetet igen nagy áron tudta a lakosság eltartani, ezen segíteni azonban csak a közigazgatás racionalizálása útján lehetett volna: ez azonban a fennálló társadalmi szervezet részére nem volt kívánatos, így a bürokratizmus nemcsak hogy nem csökkent, de még nőtt is, különösen a világháborút előkészítő és a világháborús években. Ugyanakkor a városi nyugdíjalapra, amely szintén kialakult az általános, országos rendezés előtt, mérhetetlenül nagy teher hárult. A város vezetősége már az 1860-as években szavazott meg méltányosságból kegydíjat, annak ellenére, hogy nyugdíjalapja nem volt,

48 bár az általánosabb megoldás ebben az időszakban a végkielégítés volt.

49 A város első nyugdíj szabályrendeletét 1873-ban fogadta el a képviselő-testület, amely szerint az utolsó 5 év fizetésátlagának alapján egy szolgálati évre 2,5%-ot számítva kell a nyugdíjat megállapítani, azaz 15 év után 37,5%-ot, 40 év után a teljes fizetést.

50 Mivel a város nem rendelkezett nyugdíjalappal, ezt a szabályrendeletet jobbára csak papírrendeletnek nevezhetjük, s a város tisztikara 1891-ben határozta el nyugdíjalap létesítését, és az új szabályrendelet megalkotása végett bizottságot küldött ki.

51 A bizottság még az év folyamán elvégezte a munkáját, s a képviselő-testület a szabályrendeletet jóváhagyva, azt végleges jóváhagyás végett az alispánhoz terjesztette fel.

52 A szabályrendelet megyeileg is jóváhagyást nyert, s 1891-től számíthatjuk Szombathelyen nyugdíj képesnek a városi tisztviselőket. (Mint ismeretes a kötelező törvény csak 1912-ben jelent meg: LVIII. te.) Hogy a nyugdíjalap létesítésének és a szabályrendelet elfogadásának a tisztviselők szempontjából milyen nagy jelentősége volt, arra egy példát hozok fel. Kisfaludy József városi rendőrkapitány 1914-ben kérte, hogy nyugdíjazása kapcsán az 1899 előtti Nagykárolyban eltöltött szolgálati idejét is számítsák be. - A város átírt Nagykárolyba, s mivel az ottani polgármester közölte, hogy a városnak nyugdíjalapja és nyugdíj-szabályrendelete csak 1900-tól van, tehát Kisfaludy József korábbi alkalmazása idején még nem volt, a város közli Kisfaludy Józseffel, hogy a viszonosság elvét nem lehet alkalmazni, s így neki csak a szombathelyi 15 év szolgálata után lehet - nem több, mint 50%-os - nyugdíjat megállapítani. A városi tisztviselők anyagi ellátottságát tekintve - főleg a főbb tisztviselők nem voltak rossz helyzetben a többi tisztviselőkkel szemben. Az a tény, hogy a városi igazgatás tüzénél melegedtek, s minden belső ügyet jól ismertek - előre megtudták a kínálkozó üzleti lehetőségeket. Így nem volt csoda, ha főleg az 1910-es évekig, ameddig a városi nagy parcellázások folytak, közülük több meggazdagodott. Ök tudták meg először a felparcellázandó területeket, amit sokszor olcsón megvettek, hogy aztán drága házhelyáron adják tovább. De befolyásuk volt a helyi ipari, kereskedelmi vállalatokban, bankokban, ahol egyidőben gyakran szerepeltek mint igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, mindaddig, míg a képviselő-testület olyan határozatot nem hozott, amely ezt megtiltotta.

5:} Az előnyben részesülőknek így is maradtak útjai és módjai, amelyek időnként kisebbnagyobb korrupciókhoz vezettek, különösen a két világháború között: bár igazában nagy panamák vagy visszaélések Szombathelyen nem fordultak elő. Egy kétségtelen: amilyen módon nőtt a tisztviselői hatalom a képviselő-testületi 223