Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

A hiteles helyek működését nem ez a törvény rendelte el, ez inkább feltételezi, hogy a káptalanok és konventek írásbeli hiteles tevékenységet már eddig is folytattak. A második Aranybulla említett törvénycikke a káptalanok és konventek szerepét mégis kiemelte, sőt a hiteles eljárásban szükségesnek hirdette ki. Arról nem esik szó a törvényben, hogy melyek azok a káptalanok vagy a hozzájuk közeli szomszédos konventek, amelyek közhitelű igazolást adhatnak. Ezért nem állapíthatjuk meg azt sem, hogy az egyes hiteles helyek mikor kezdték meg ilyen irányú tevékenységüket. Az ügyes-bajos dolgaikat intéző felek előbb nyilván a tekintélyesebb vagy területileg hozzájuk közelebb eső káptalanokhoz fordultak. Később aztán az írott igazolások megszerzését mind általánosabban igényelték, a hiteles helyek száma szaporodott, és a 13. század második felében a hiteleshelyi hálózat országosan kiépült. Mindez III. Béla korától kezdődő szerves fejlődés eredménye. A hiteles helyek működésére közvetve a már említett pápai és császári kúria, közvetlenül pedig a királyi kancellária írásbeli tevékenysége volt hatással. A királyi kancelláriát is egyházi személy, a comes capellanus, a nótárius magister vezette. A káptalani hiteles helyeken írástudó egyházi személyek működését kell feltételeznünk. Előbb az írott oklevél pecsét nélkül is hiteles igazolást adott. Idővel a káptalanok és konventek is rendelkeztek olyan pecséttel, amelyet a kialakult jogszokás, később pedig a királyi jóváhagyás „közhitelű jelnek" fogadott el. A vasvári káptalan első ismert függőpecsétje (az Országos Levéltár pecsét gyűjteményéből) 7.2