Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Horváth Ferenc: Szombathely rendezett tanácsú, később megyei város hivatalszervezete (1860-1944)

irattárba. Ugyanakkor megindult teljesen külön kezelésben a polgármester elnöki (bizalmas) ügyeinek intézése. A központi iktatás az irattári kezelést három kútfőben végezte. Minden kútfőn belül az irattári szám azonos volt a folyamatosan haladó kútfős római számmal és az viselt egy iktató számot és egy irattári tételszámot. A kútfők tárgy szerint így különböztek: I. A polgármester saját hatáskörében intézett ügyek iratai. II. Adó és illetékügyek iratai. III. Tanácsi és közgyűlési ügyek iratai. A városi ügyintézésnek ez a formája fennmaradt az egész dualizmus korán át, bár az ügykörök gyarapodása révén egyre több és több szerv lépett ki a központi iktatásból és lépett az önálló ügykezelés útjára. így 1898-ban az anyakönyvi hivatal, 1878-ban a községbíróság, önálló ügykezelése volt 1884-től, alakulásától a városi iparhatóságnak, s 1922-től kezdve a városi kihágási büntetőbírónak. Az önállóvá fejlődött hivatalok (tisztiorvosi, mérnöki stb.) alakulásukkal önálló ügykezelést folytattak, majd a központosításnak egy további fejlődési foka volt, hogy 1925-ben megszűntek a polgármesteri irattáron belül az osztályok, s az összes iratok ettől kezdve egy sorozatban nyertek elhelyezést, az iktatást és irattározást, valamint kiadást önálló hivatal, a városi iktató és kiadóhivatal végezte. A város szakelőadói (tiszti főügyész, állatorvos stb.) nem rendelkeztek külön irattárral, a központi iktatású iratokat elintézésre kapták s utána az visszakerült a központi polgármesteri irattárba. Maga az ügykezelés is követte tehát a centralizációt, mely minden szálat a polgármester kezébe futtatott össze, s ez a helyzet a kapitalizmus kora végéig már nem változott. A mérnök és a mérnöki hivatal: 1886-1944 Meglepő dolog, hogy egy olyan gyorsan fejlődő városnak mint Szombathely, tisztségviselői közt a kiegyezés korában nincs műszaki ember. Még inkább meglepő azonban az, hogy 1872-ben, amikor a település mint megyei város szervezkedik, úgy határoz, hogy a szervezési szabályrendeletben is szereplő mérnöki állást nem tölti be, hanem szükség esetén időnként felkérnek valakit az ilyen jellegű munkáknak elvégzésére.

16 Ez az állapot tart egészen 1886-ig, amikor végre a város Müllner Ignáccal betölti a mérnöki állást.

17 A város önkormányzati szabályrendeletei közül az 1897. évi az első, amelyik a városi mérnök ügykörének meghatározásával foglalkozik. Ekkor még a teljes mérnöki ügykör az egyetlen városi mérnököt illeti, de 1899-ben már főmérnöke is van a városnak, s a két tisztségviselő között megoszlanak a feladatok.

18 A város közművesítése a csatornázás, a vízvezeték létesítése, az utak, járdák kövezése, azonban hamarosan és szinte évről évre emelik a műszaki dolgozók létszámát, s az 1911-ben már 7 fő, s már önálló hivatal a városi szervezeten belül: a mérnöki hivatal. Tagjai a főmérnök, a mérnök, az útmester, a csatornamester, a műszaki rajzoló, a-napidíjas és a gépkezelő. A műszaki hivatal ügykörét pedig egy 20 pontból álló összefoglalás adja az önkormányzati szabályrendelet 150. §-a szerint. Ennek megfelelően a mérnöki hivatal feladatai a következők: 1. a víz-, út, híd-, középítészet körében szükséges építkezések terveinek és költségvetésének elkészítése. 2. A városi építkezések művezetése, felülvizsgálata és költségeinek elszámolása. i 211