Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

Az út mentén felépült új stációk kőművesmunkáit Gaisnek (Peisznek) Mihály pallér végezte, ő készítette az új utat is, planírozta a kálvária melletti dombot és a kálvária kútja mellett kapuoszlopokat is csinált.

215 Az ács Holzheim Mátyás, a lakatos Jákum György volt. Többeknek fizettek különböző fuvarokért,

210 A stációképeket „Gerig Károly Pictor" készítette. A szerződést megelőző „contractus"

217 szerint a magisztrátus még csak tíz forintot ajánlott fel képenként, s kikötötte azt is, hogy az elsőt elbírálásra be kell mutatni. A bádogra festett, diófakerettel ellátott képekért végül is 350 forintot fizettek, százat nyilván még előlegként, a fennmaradót pedig 1828-29-ben.

218 Gerig személye eddig még ismeretlen. A „contractus" bevezetése „Portraits Mahlernek" mondja. Talán azonos volna Geyling Károllyal, aki az 1840-41-ben felépült második soproni színház belső festését végezte?

219 Neve előfordul Gerich Károlyként, és valószínű, tévesen Gerig Jánosként is. Egyetlen más munkáját ismerjük még: a ferencesek 1827. február 23-án négy új keresztúti képért 80 forintot fizettek neki.

220 Ezekre utal a „contractus" kitétele is: „ . .. so wie jene der ehrsahme P. P. Franciscaner zu mahlen, . . .". 1829 és 1832 között Schibel János festette a stációkat, 1846-47-bcn pedig egy meg nem nevezett cserepes javította tetejüket 12,30-ért. Mészért Desits Mihálynak, cserépért Rens Ma jer Vincének fizettek.

221 Valószínű, Gerig képei a fémalapon hamar elrozsdásodtak, ezért csináltattak újakat a helyükbe Ertí Alajos soproni festővel. A 14 képért 1853. február 5-én 196 forintot fizettek.

222 A február 8-án Sopronban kelt számlából megtudjuk, hogy a képeket ismét pléhlemezre festették, amelyek fakeretet és keresztet kaptak. A lemezt szürkére, a keretet feketére mázolta Ertl. Személye még nem tisztázott. Aláírása Luis Ertl, tehát a számadó tévedett. Ilyen néven azonban nem ismert Sopronban. Ott Ertl Antal (Sopron, 1796. febr. 15-Sopron, 1812. aug. 10.)

223 élt. Bár a stációképek számlája és az aláírás más kéztől származik, a kettős névhasználatból eredő esetleges azonosságot az teszi valószínűtlenné, hogy halálát a későbbi iratok még egy „néhai" bejegyzéssel sem.tudatják.

224 Ertl Antal Beszélgető katonák (1844) című képét, amit a soproni múzeumból 1930 körül kiselejteztek, az irodalom Pihenő rokkantak címen Ertl Bertalan művének is tudja. Hasonló a Vízesés (1826) Hegyi tájképként való szerepeltetése is.

225 Ertl Bertalan festő és rajzmester a 19. század első felében hosszabb ideig Sopronban élt, az 1860-as évek legelején pedig Kaposvárott lakott.

220 Talán azonos azzal az Ertl Bertalannal, aki Budapesten született 1829-ben és 1887-ig a szombathelyi kath. főgimnáziumban a szabadkézi és mértani rajzot tanította. Tankönyvet is adott ki itt.

227 Szombathelyen bukkant fel Ertl Ferenc festő neve is, aki 1822-ben állott be a pozsonyi festő céhbe,

228 valamint Ertl Fülöp Ferenc és József is.

229 Ügy látszik hát, hogy egy nagy létszámú művészcsaláddal van dolgunk, akiknek egymás közötti viszonyát az eddigi kutatás még nem tisztázta. Ertl Alajos képei sem lehettek tartósak, mert készítésük után egy évvel már belakkoztatták őket.

230 A stációkat az 1856-os nagy tatarozás alkalmával Brenner János hozta rendbe.

231 A következő időszak nagy változásairól Kárpáthy Kelemen tudósít: „A város területi fejlődésében nevezetes fordulópontot képez az 1882. év, midőn a város nyugati részén egy egész új városrész alapjai rakattak le. A Perint község főutcájával szinte szemközt levő úgynevezett Kalvária-út két oldalán elterülő szántóföldek már házhelyekül kimérve várták a meginduló építkezést, ami a Kalvaria-kapu lebontása és a statioknak a dombtetőn való elhelyezése után meg is kezdődött és oly rohamosan haladt előre, hogy alig telt el három év, s Szombathely két új rendezett és csinos utczával - Kálvária és Csillag utczákkal - nagyobbodott."

232 A kálváriakapu nem a városfal 181