Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

örök időkre átadta a karmelita apácák használatába.

66 Az 1906. december 31-i közgyűlésen már a javak átvételétől is intézkedtek.

67 Bár a későbbi idők története nem tartozik szorosan ismertetésünkhöz, mégis röviden vázoljuk az épület további sorsát. 1905 áprilisában a toldalékként épülő zárda terveit bemutatták István Vilmos püspöknek,

68 majd jóváhagyása után benyújtották a városnak engedélyezésre. Az építési engedély 1906. márc. 28-án kelt. A terveken felelősként Weiss Oscar mérnököt tüntették fel. A vállalkozó Metzner József volt.

69 Közös munkájuk és az azt követő későbbi bővítés is nyerstégla modorával szerencsétlenül illeszkedik a kápolnához, és igen szervetlen tömegkapcsolatot ad. Ettől függetlenül Metzner jó szakember volt. ö építette a domonkos apácák zárdáját, s Brenner János halála után ő lett az egyházmegyei építész.

70 A toldás kapcsán a kápolna szentélyéből a nővérek imaterme felé három ablakot íört, amelyeket sűrű ráccsal fedtek el. 1925-ben a karmeliták kérésére a képviselő-testület határozatot hozott a kápolna tatarozásáról,

71 1927-ben pedig 1280 pengőt szavazott meg erre a célra az 1928. évi költségvetés terhére.

72 Nagyobb átalakítást végeztek a kápolnában 1930 és 1934 között, amikor belső megjelenését is módosították. 1937. szeptember 13-án kérvényezte a rend a zárda bővítését. Az engedélyező véghatározat száma 10 n5/1937. A tervező Grúber Imre, a kivitelező Schwarz Antal volt.

73 A karmelita rend feloszlatását követően a rendházban különböző irodák kaptak helyet. A kápolna a hozzá tartozó helyiségekkel egyházi kezelésben maradt. A rendház különös fenntartást nem igényelt, a kápolna teteje és külső vakolata azonban fokozatosan romlani kezdett. Kisebb javításokat nem számítva egyetlen lényeges tatarozásról tudunk. Ezt 1969. április 10. és június 13. között végezték el a Városi Tanács 6495/3/1969. sz. építési engedélye alapján. 7/l Tudományos igényű megkutatásra a vakolat viszonylag jó állapota miatt ekkor sem nyílt mód. A munka során nyílást vagy egyéb, régebbi állapotra utaló részletet nem sikerült találnunk. Csupán az volt megállapítható, hogy az oldalfalak és a belőlük kinyúló támpillérek falazásban, téglaalakban is eltérnek egymástól, a pilléreké újabb és szabályosabb: az oldalfalak a korábbi barokk kápolna megmaradt részei. A számtalan alakítással változó kápolna belső kiképzéséről csak néhány értesülésünk van. A korai állapotban boltozott épületet később fafödémmel látták el. Az 1773-75-ös átépítés alkalmával a szentélyt „kiírták".

75 A vizitációk is megemlítik ezt.

76 Minden bizonnyal nem képeket kell ennek alapján feltételeznünk. A megjegyzések kétségtelenül azokra a chronostichonokra vonatkoznak, amelyeket a templom boltozatainak elbontása idején, 1817-ben készült másolatból ismerünk.

77 Középen, a főoltár fölött a következő felirat volt olvasható: „sVrreXI plls fIDeLIVM obLatlonIbVs saCrataqVe passlonl IezV In Votls eXIsto", ami 1763-at ad. A jobb oldalon: „o Mater sVsCIpe slnV haeC Vota tibi DeVote obLata", a bal oldalon: „Virgo sine Labe foVe tVa gratia hIC tibi anatheMa DICantes". Mindkettő 1774-et jelöl.'

s A feliratok, mint később látjuk, az oltárokkal kapcsolatosak. Rajtuk kívül semmi másról nem tudunk. A belső felületeket meszelték. Az építészeti részletképzések tekintetében még utalásaink sincsenek. A padlóról már tettünk említést. 1817 előtt tégla burkolata lehetett a helyiségnek. Azt olvassuk ugyanis rá egy évre: „Relatio Azon flastromozni való Téglákrul, mellyeket a Kálvária Templomábul fölly szettek, és azon Szent egy ház mellyet határban állottak: elly adattatásárul és bé vitelirül Szolo Számadáso alul meg iratnak;. . .". Összesen 426 db téglát adtak el 28,24 forintért. Többek között vett Szabó kanonok és Ritter (Richter) „Apatikárius" is.

79 A század eleji gotizáló átépítés a belsőt is egészen megváltoztatta. Mai formáját 160