Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Katona Imre: Hol állt a Manlius-féle könyvnyomda?

pedig 15. A Sárvárfelsővidéki uradalom 1559-es összeírása szerint a községben 44 jobbágy- és 5 zsellérhely van. Erdélyi Tamás ebben az időben 12, a plébánia pedig 7 jobbágytelek birtokosa. Lövői jobbágynevek 1559-ből: Poloskői, Gallovich, Kránitz, Lant, Szűcs, Ispán, Kaszás, Hugy, Polgár, Major, Majtigh, Foglár, Pásztor, Gráczol, Maronovich, Solhar, Szekérgyártó, Szántó, Király, Szalay, Fekete, Varga, Vak, Tóth és Sersa. (OL. NRA. 977. Nro 38.) Az összeírásban szereplő Erdélyi Tamásról csak annyit sikerült a Nádasdy-számadások egyik 1555-ös évi adatából megtudnunk (III. köt. B. 1557, pag. 392), hogy porkoláb volt a Nádasdyak valamelyik várában. Noha a vár nevét ez a feljegyzés nem tünteti fel, abból, hogy itt feküdtek birtokai, arra következtethetünk több-kevesebb bizonyossággal, hogy tisztsége is ide vagy Lövőhöz: közeli helyhez kötötte. Lövőn ugyan van Várhely nevű dűlő, de ez, mint Mohi monográfiája bizonyítja, ugyanúgy kelta őrhely volt, mint a felsőszéplaki, vagy a még ma is látható szolgagyőri (Pusztacsalád mellett!) tumulus. Középkori vagy 16-17. századi várról egykori forrásaink nem tudnak, s még a falu monográfusának, Mohi Adolfnak sem sikerült ilyen adatra bukkannia. A Nádasdyak számadáskönyveinek (OL. Kam. lt. Nádasdy csal. nádasladányi lt. Libro inscript. II. 257) egyik (sajnos évszámát nem jegyeztem ki), 16. század második feléből származó adata azonban tud a Nádasdyak Sopron megyei „Leőveő nevű" váráról. Az adománylevél szerint Nádasdy Ferenc a Sopron megyei „Leőveő nevű" várban lakó Sipos Istvánnak és feleségének, Zlataj Ilonának ad egy jobbágy házat, amiért „hogi udvari Sipossaguat jámborul és hiuen szolgaivan" őt. A századforduló háborúságai Lövőt is feldúlták. „Akinek a háza az ell múlt háborúságban égett el" öt esztendei szabadságot és száz forint segélyt kapott a földesúrtól, de mindezek ellenére szántásból, aratásból és kaszálásból „Nem Zabados". Egy egész helyhez 25 hold szántó tartozik és másfél kaszaalja rét. A zselléreknek négy-négy hold földjük van. Rétjük nincsen, szőlőjük után azonban hegy vámot és dézsmát adnak. Szolgálatukat szabályzó rendtartásuk a háború következtében felborult „hanem az mykor hova és myre kellenek zolgalnak". - A sopron-szombathelyi országút menti falvakat, így Lövőt is, gyakran meglátogatták az idegen hadak. Valószínű, ez kényszeri tette a lakosságot arra, hogy megerősített helyekről gondoskodjék. 1608-ban a földesúr megengedi, hogy az „elevbby Predicator hazatt... ell hannyak", hogy abból a templom körül falat, illetve földhányást emeljenek és árokkal vegyék körül. (OL. U. et. C. 37/56. Lövő, 1608.) Az említett egyetlen adaton kívül más közvetlen adatunk nincs a várról. A 17. század említett háborúságai, úgy látszik, nemigen hagytak állagában nyomot, mert egy közvetett adat arra mutat, hogy a várnak még az 1620-as években is állnia kellett, különben nem olvashatnánk a Nádasdy-uradalom 1629. április 22-én kelt elszámolásában, hogy „Uram és Asszioniom co Maghak Lövőn megh Szálván es ott halvan ..." Tehát egy biztos, hogy míg a Vas megyei Lövőnek nem volt a 16-17. században vára, a Sopron megyei Lövőn még a 17. század elején is állt ilyen. Ezenkívül, míg a két Vas megyei Lövő a Zrínyieké a kérdéses időben, a Sopron megyei Lövő a Nádasdy család alsósárvárvidéki uradalmának tartozéka volt. Ez azért figyelemreméltó, mert a Zrínyiek ekkor, a 16. század 80-as, 90-es éveiben már katolikusok voltak, a Nádasdyak viszont 1643-ig, Nádasdy Ferenc rekatolizálásáig a reformációt szolgálták. Ezek szerint Manlius az 1580-as, 90-es években, sőt 1600 után két jelentős protestáns család birtokain tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig: a Batthyányakén és Nádasdyakén. Vajda György kőszegi tanár 1650-ben nem a Sopron megyei, hanem a Vas megyei Lövőre vonult, ahol gr. Erdődy Bálintné, Révay Zsófia udvari papja volt. Ez egyébként a Payr által összegyűjtött „Egyháztörténeti emlékek" I. kötetének (Sopron, 146