Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Horváth Ferenc: A Vas megyei Levéltár 25 éve

így országosan is, s különösen Vas megyében is az történt, hogy amit a kapitalizmus kora raktárakban ránk hagyott, teljesen megtelt, s így a levéltárak általában az 1956 után keletkezett iratanyagok átvételét már nem képesek teljesíteni, még úgy sem, hogy erőteljes belső selejtezést folytatnak. Vas megye Tanácsa tisztában volt ezzel a helyzettel, és előterv készült a levéltári épület megtoldására egy szárnyépülettel. De most már az is köztudott, hogy erről 1980-ig, azaz az V. ötéves tervben nem lehet szó. Miután a Vas megyei Levéltár minden lehetőséget kihasznált helynyeréshez, a belső selejtezést is, kiderült, hogy kb. 2000 folyóméter iratanyag van a megyében, amelyet a levéltári törvény értelmében át kellene vennie, de nem tudja. Nem tudja, és ez azt is jelenti, hogy ezeknek az anyagoknak, mivel sem kellő gondosság, sem kellő szakértelem, de nem utolsósorban mert elég raktározási hely nincs odakint sem, sorsa bizonytalanná vált. Ügy érezzük, hogy ez nem speciális Vas megyei kérdés, mégis meg kell említeni, mert a felelősség történeti értékű iratok esetleges pusztulásáért mindnyájunkat egyformán nyomaszt. Az objektív feltételeket illetően tehát a Vas megyei Levéltár abba a helyzetbe került, hogy újabb továbblépésre, fejlődésre már csak az objektív feltételek megváltoztatása után kerülhet sor. Áttérve a levéltár szakmai feladataira, az első kérdéscsoportban az iratanyagnak levéltárba kerülése előtti tennivalóival kívánunk foglalkozni. Ez a kérdéscsoport egy olyan új feladatot hozott előtérbe, amely egyidejű az 1969. évi tvr.-tel, s a tanácsi és egyéb irattermelő szervek iratkezelésének vizsgálatára és ellenőrzésére vonatkozik. Nem hiszem, hogy bárki is vitatná, hogy a levéltárnak igen fontos érdeke fűződik ehhez a kérdéshez. Ugyanakkor nem elhallgatható, hogy ennek a kérdésnek jó megoldása érdekében ugyancsak sok gonddal küszködünk. Ha nem is részleteiben, csak összefoglalóan adva eredményét a levéltár ilyen jellegű tevékenységének, csak azt mondhatnánk, hogy ez a munka folyik, lényegileg azonban ez a munka nem kielégítő. S ebben elsősorban az a probléma, hogy a legtöbb irattermelő szervnél (vállalatok, tsz-ek) a rendelet végrehajtása formális, az irattári terv sokszor csak papírterv, az irattár fogalma a gyakorlatban sok esetben nem felel meg a rendeletekben előírtnak. Mindennek regisztrálásán túl a levéltárak, így a Vas megyei Levéltár sem tud sokkal többet tenni. Ezért úgy ítéljük meg, hogy csak levéltári ellenőrzéssel, jogszabállyal harcolni nem elég a mai irattári rendszer jó megvalósulásáért, szükséges lenne hozzá nagyobb mértékű, általános irattári fegyelemnek országos, főhatósági erősítése is. E kis kitérő után már teljes egészében csak a Vas megyei viszonyokat vizsgálva a következőkről adhatunk számot: A tanácsi felügyelet a férőhely kérdését leszámítva az elmúlt 8 esztendőben a lehetőség határain belüi minden fontos kérdést megoldott. E kérdések között nem volt jelentéktelen 1970-ben a Kőszegi Fióklevéltár létrehozása, amely raktározási gondjainkon is jelentősen enyhített átmenetileg. Az eltelt 8 év alatt a levéltár létszáma állandó 12 főre nőtt, s ebben, most már a kőszegi fióklevéltárat is beleértve, a tudományos dolgozók száma 3 fő. A levéltáron belül egyébként a mennyiségi létszám növekedésén túl a szakmai, minőségi fejlesztés lépett előtérbe, amely 3 fő levéltári dolgozónak továbbtanulását jelenti felsőoktatási intézményekben. A mennyiségi és minőségi fejlődés a személyzet vonalán lépést tudott tartani a szükséges feladatokkal. E kérdésben elsősorban a történeti értékű iratok védelmére gondolunk, amelyeknek átvétele a belső selejtezések folytán 1960-ig biztosítottnak tekinthető. Igaz ugyan, hogy ez 1980-ig férőhelyünk teljes kihasználtságát jelenti. 14