Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században
Az ármegállapítással foglalkozó bizottság nemcsak a megyében kialakult árakat vette figyelembe, hanem a szomszédos Zala, Győr, Sopron, Veszprém megyéktől átkérte a legfontosabb élelmiszerek és közszükségleti cikkek árát tartalmazó kimutatást, és annak alapján dolgozta ki a helyi árszabást A szombathelyi árak megállapításánál fontos tényezőként szerepelt a Kőszeg szabad királyi városban használatos árjegyzék. Elsősorban az élelmiszerek árának limitálásánál vontak párhuzamot a két város között. Kőszegen magasabb árak voltak, mint Szombathelyen. A szombathelyi mészárosok mindig arra törekedtek, hogy olyan áron mérhessék a húst, mint kőszegi társaik. Érdekes színfoltot jelentettek Szombathely 18. és 19. századi kereskedelmi életében a görög kereskedők. Az ügyes, minden lehetőséget kihasználó görög kereskedők komoly vetélytársai voltak a szombathelyi kalmároknak és céhes mestereknek. Az ország kereskedelmi életébe a török uralom megszűnése után kapcsolódtak be. Nagyobbrészt Pest, Zimony, Miskolc, Kecskemét, Brassó környékén telepedtek le, a Dunántúlra csak kisebb számban jöttek/ 17 Az 1718-ban megkötött pozsarevaci béke értelmében a török alattvalók a Habsburgok államaiban szabadon kereskedhettek. Ezt ki is használták, és az ügyes kereskedők meg is gazdagodtak. Vas megyében Kőszegen, Körmenden, Szombathelyen, Sárváron és Vasváron telepedtek le görögök. Szombathelyen már az 1720-as években éltek görög kereskedők, akik élénk kereskedelmi tevékenységet folytattak. Árultak üzletben és piacon egyaránt. Számuk nem volt nagy. Kőszegen 1754-ben 2, Körmenden 1755-ben 1, Sárváron 1755-ben 1 görög kereskedő élt; az 1770-es évben készült összeírás szerint Sárváron 2, Vasváron 2 görög kereskedőről tudunk. Szombathelyen 1744-ben, 1755-ben és 1770-ben egyaránt két görögről tesz említést az összeírás/ 18 1726. május 13-án kelt jegyzőkönyvi bejegyzés szerint bejelentették a tanácsnak, hogy amennyiben a város boltokat építtet, úgy készek azokat bérbe venni és utánuk az évi adót megfizetni. Mivel határozott ígéretet tettek a boltok bérletére, a város ki is jelölte az építendő üzletek helyét/ 19 A vásárokon a görögök mindig egy sorban árultak. Czemerics Henrik - aki gazdag, tekintélyes kereskedő volt, és a város külső tanácsába is beválasztották - kérte a magistratust, hogy honfitársai az ő boltja közelében verhessék fel sátraikat. A görögök a kereskedéssel kapcsolatos minden lehetőséget megragadtak, hogy vagyonukat gyarapítsák. Készséggel siettek a város segítségére, ha szükséges volt, mert így kéréseik teljesítésénél számíthattak a tanács jóindulatára. 1740-ben a városi polgárság panaszolta, hogy kevés a hús. Hiába szólította fel a város a szombathelyi mészárosokat, hogy a lakosság részére elegendő húst mérjenek, a limitált áron erre nem voltak hajlandók. Két görög kereskedő, Kalenothi Mihály és Gyurgyovics Tamás száz forintért bérbe vették a város tulajdonában levő mészárszékeket, és kötelezték magukat arra, hogy a szombathelyieket elegendő hússal ellátják. 1 " 0 A szombathelyi görög kereskedők nagyban és kiskereskedői forgalomban halat is értékesítettek. Kalenothi Gábor ellen 1755-ben folytatott perből tudjuk, hogy Grazba szállított vizát, harcsát és keszeget. A halat Eszékről hozta, és Grazon kívül más ausztriai városokban, valamint Vas megyében, Kőszegen és Szombathelyen adta el. A halon kívül báránnyal is kereskedett. 51 1750-ben Brankovics Miklós görög kereskedő ellen indított pert Bányai János, aki kétszáznegyvenöt forintot követelt Brankovicstól az eladott só árából. A sókereskedés bérlői hosszú évekig a helybeli görög kereskedők voltak. 1787-ben Panakoszta György és János nevű fivére hat esztendőre, évi hetven forintért vette bérbe a só árusításának jogát. 53 128
