Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

Az úthálózat az újkorban nem sokat változott. A háborúk, a török megszállás egy időre megváltoztatták a kereskedők útját, így viszonylag biztonságosabban megközelíthető Szombathelyt többször keresték fel. A szombathelyi piac és kereskedelem a város lakosságán kívül a környéket is ellátta termékekkel. Hatókörének vonalát nagyjából a megye határán vonhatjuk meg, ez a szűkebb sugarú körnek felel meg. A szombathelyi kereskedők és kézművesek árucikkel a megye határán túlra is eljutottak. A megye területén kívül látogatott piacok, vásárok között említhetjük meg: Zalaegerszeg, Sopron, Győr, Pápa, Veszprém városát. Távolabbi piacokon is megjelentek a szombathelyi polgárok, elsősorban nyersanyag-, árubeszerzés céljából. Graz, Bécs, Nürnberg úti célokról szerezhetünk tudomást forrásainkból, később Pozsony, Várasd és Nagyszombat vásárait keresték fel. A szombathelyi vásárokra eljöttek a Vas megyei mezővárosok céhes mesterei és kereskedői éppúgy, mint a környező vagy távolabbi megyék iparosai, de külföldi kereskedők is kirakták sátraikban áruikat. Hozzájárult a város kereskedelmének fellendítéséhez a II. Rudolf által 1598-ban adományozott vásártartási jog, és az 1613-ban II. Mátyástól nyert vámkedvezmény is. A harmadik királyi privilégiuma a városnak III. Ferdinánd vámszedési joga volt, amelyet 1640-ben adott Szombathelynek.

9 A vásártartási jog hatással volt az ipar fejlődésére is. A termékek cseréje a piacon, vásárokon történt. Szombathelyen a középkorban évente csak egy vásárt tartottak, karácsony előtti szombaton. Mohács után 1598-ig öt vásárról tudunk: hatvanad vasárnapi, Szt. György-napi, Szentháromság- és Kisasszonynapi, valamint András-napi vásárról. 1598-tól kezdve az említett napokon kívül Sarlós Boldogasszonykor és Lőrinc napján is volt vásár.

10 A II. Mátyástól nyert privilégium a szombathelyi polgárok részére vámmentességet biztosított. A város polgárai marháik, szekereik után, se vásárolt, se eladandó áruik után vámot, hajópénzt nem fizettek. A vámjog birtokosai és a vámbérlők jövedelmük növelése érdekében nem egy esetben semmibe vették a szombathelyiek kedvezményét. Leggyakrabban a mészárosok adták be vámügyi panaszukat a városi tanácshoz. 1827ben a körmendi vámon áthajtott vágómarhák után fizettetett a szombathelyi mészárosokkal a vámos annak ellenére, hogy polgárleveiüket felmutatták.

11 Más alkalommal a Sopronba hajtott állatok után - szabadalmukra hivatkozva - Kőszegen tagadták meg a vám fizetését. A vámos nem hagyta annyiban a dolgot, írásban kérte a szombathelyi tanácsot, hogy szedje be a mészárosmesterektől járó vámot, és küldje el Kőszegre. A város válaszában hivatkozott régi privilégiumára, megtagadta a kért összeg behajtását.

12 De nem minden esetben kerültek ki győztesen a szombathelyi polgárok a vámfizetési vitából. Gyakran kobozták el a vámosok marháikat, áruikat. így járt Simon Antal és. Krenn János, akiktől 1828-ban a vám meg nem fizetése miatt két ökröt vett el a kőszegi vámos.

13 A vámmentesség anyagi hasznot jelentett a városokat látogató iparosoknak, kereskedőknek. Ezért a város azokat a kereskedőket és kalmárokat, akik adójukat nem fizették meg, azzal fenyegette, hogy nem élhetnek a város igazságával és kedvezményével mindaddig, míg tartozásukat ki nem egyenlítik. A termékek cseréje az országos vásárokon kívül a hetipiacon bonyolódott le. A városnak kezdetben két piaca volt: a vár és a város piaca. A várpiac a mai Berzsenyi téren volt, a város piacát a mai Köztársaság tér nyugati oldalán tartották.

14 írott forrásaink a vár piacáról lényegesen kevesebb említést tesznek, annál több szó esik a város piacáról, ahol az adásvétel zöme lebonyolódott. A 18. században piac alatt már kizárólag a város piacát értették. Ahogy napjainkban is gondot.jelent a várostervezőknek a piac helyének kialakítása, 121