Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt

V. Minden nemes község falujában földesúri jogokat is gyakorolt. A közösséget, közbirtokosságot mint jogi személyt illette meg a minden földesúrnak járó malomjog, mészárszékjog, kocsmajog. Ez utóbbiban persze nem osztozott, hanem az egész évi bormérés őt illette. Némelyiknek külön földesúri jövedelmei is voltak, így Nemcshetésnek a búcsúszentlászlói vásár, melyet 1737-ben a közbirtokosság királyi adományul kapott.

93 Nemesmagasinak a téglavetője, melyből nagy jövedelmet húzott. Nemeshetésen annyira ezeken volt a súly, hogy a község egyéb vagyonáról alig esik említés. Természetesen minden nemes község ugyanígy, de teljesen birtokolta az erdőt és a legelőt, melyet az egész közbirtokosság használt. Nemesmagasi tanácsa sokat foglalkozott az erdővel. Minden év őszén külön elrendelte, hogy mindenki hozhat az erdőről egy szekér száraz fát, fejsze nélkül, csak kampóval szedve, szekerenként 30 kr-ért. A helység szegődményeseinek engedélyezte, hogy hetenként egy terű száraz fát a hátukon vagy havonta egy szamaras kordéval ingyen hozhatnak. Erdővágáskor rendszerint darabonként, lábon árverezték el a kitermelendő fákat. A vágás helyét néhány évig szántóföldként használták. Ezt ingyen osztották ki a község lakosainak, de aki nem művelte, attól elvették és meg is bírságolták. Néhány év után a vágás helyét makkal kellett beültetni a használónak, makkot az erdőinspektor volt köteles adni. Az erdei gyümölcsszedést itt is, Alsóőrsön is árverés útján adták bérbe.

9

'

1 Kocs még vásárolt is falubelitől erdőt, hogy gyarapítsa gazdálkodását.

95 Mindebből az erdővel való gondos törődés tűnik ki, fenntartására, újjáültetésére való törekvés. Épp ezért megdöbbentő Nemesmagasi késői határozata, mellyel az egyik erdejét a közbirtokosok között felosztotta, a tulajdonosokra bízva, hogy megtartják-e az erdőt, vagy kivágva szántóföldnek használják.

96 Ugyanilyen fontos közös vagyontárgya volt a nemesi közbirtokosságnak a legelő, melyet szintén kizárólagosan használtak. A község szabad birtokának tekintették, melyből a községben lakó nemeseknek házhelyet adtak.

97 Nemesmagasiban hangoztatták azt az elvet, hogy a közös legelőből nem szabad hozzáfoglalni a gazdák külső telkéhez, de ha már ez megtörtént, rendszerint meghagyták a foglaló kezén, csupán azt írták elő, hogy az így megnövekedett telket számításba kell venni a gazda által viselendő terhek arányának megállapításánál.

98 Kivételesen előfordult, hogy a legelőt is felosztották a telkes lakosok között,

99 de rendszerint egy vagy több darabban a község közös vagyona volt, amelynek használata azonban csak a község lakosai, tagjai számára volt megengedett, idegeneket kizártak belőle.

100 Viszont a községi tanács nagyon sokat foglalkozott a legelőhasználattal, mikor, hol szabad juhokat, marhákat legeltetni, mit tartanak fenn „ökörtilosnak", külön problémát jelentve az aratás és a behordás után a tarlókon való legeltetés. Nemesmagasin ősszel, tavasszal szokás volt a vetésre is ráhajtani a juhokat, de ebből tömérdek civódás származott, úgy, hogy a végén csak azt engedték meg, hogy mindenki a saját állatait a saját vetésére engedje rá, persze ezeket is csak az évente előírt időben. Némelyik faluban közös, közbirtokossági vagyonnak minősült a rét is. Nemesmagasiban a rétet egyben kaszálták le, egy kijelölt területen termelt szénát a közösség vett igénybe, a többit elárverezték a helybelieknek.

101 Alsóőrsön is kollektív munkával kaszálták a rétet, és a részt vett kaszások közt osztották el egyenlően. A fennmaradó részt eladták.

102 A szántók általában egyes községi tagok magánbirtokában voltak. De majdnem minden község igyekezett szántókat, sőt olykor házakat vagy házhelyeket is vásárolni, ezzel is növelni a község vagyonát.

103 Sőt őrsziget megkövetelte, hogy ha közbirtokossági tag eladja ingatlanát, először a községnek kínálja fel,

104 úgy mint a földbirtokos 110