Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
„Mtf egy nagyon fontos, két lábjegyzettel ellátott emlékiratot adtam át az itteni kormánynak, egy emlékiratot maga, a király számára. Ez egy nagyon fontos munka.’,28 — írta leányának 1849. augusztus 6-án megkezdett, ám éppen az emlékirat készítése miatt csak 4 nappal később befejezett levelében. Wimmer emlékiratának alaposabb elemzését egyértelműen indokolja, hogy annak révén egyrészt az eddigieknél jóval pontosabb és alaposabb képet kapunk a lelkész személyiségéről, világlátásáról, értékrendjéről és politikai nézeteiről, másrészt pedig a memorandum segít megismerni és megérteni azt, a folyamatos, megalkuvást nem ismerő és — talán nem túlzás — heroikus küzdelmet, amelyet a magyar diplomácia 1849 nyarán Nyugat-Európában folytatott az Ausztria és Oroszország ellen vívott önvédelmi háború árnyékában annak érdekében, hogy Anglia és/vagy Franciaország és/vagy Poroszország szimpátiáját, támogatását és segítségét megszerezze. IV. Frigyes Vilmos porosz király számára készített memorandum Wimmer — mai szóhasználat szerint — valamivel több, mint 1 1/2 ív terjedelmű emlékirata egy olyan, nagyszabású áttekintés, amelyben Magyarország történetét — röviden visszautalva ugyan a korábbi időszakokra, de lényegében — a mohácsi csatavesztéstől „Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandschaft in Deutschland” című, 1849-ben Zürichben saját maga által kiadott, 33 nyomtatott oldal terjedelmű, szintén németnyelvű műve, amelyhez Szalay még egy 3 nyomtatott oldal terjedelmű „utószó”-t írt, amely egyúttal be is vezeti a következő fejezetet, Wimmer Ágoston „Memorial an Friedrich Wilhelm IV. König von Preußen” címet viselő, a 244. oldalon kezdődő és a 271. oldalon befejeződő emlékiratát, amelyhez Szalay László 2 1/2 nyomtatott oldalnyi kiegészítést és megjegyzést fűzött. Jóllehet a Szalav-féle összeállítás előtt, továbbá Wimmer memoranduma után megtalálható előbbi, illetőleg utóbbi neve, ám mindezeket a könyv tartalomjegyzéke nem tünteti fel, így azok csupán a kötet alaposabb áttanulmányozása nyomán válnak világossá. E tény éppen ezért nem, vagy csupán aüg-alig ismert még a Szalay László életével és munkásságával, valamint az 1848/1849. évi magyar külpolitikával alaposabban foglalkozó kutatók nagy többsége előtt is, vélhetően azért, mert a korszak általános könvvészete, a Szinnyei-féle biobibliográfia és a történeti bibliográfia is Komnak tulajdonította a kétkötetes munka teljes egészét. Magyar könyvészet, 1712-1920. Összeáll. Petiik Géza. 2. köt. Bp., 1890., 449. p., 3. köt. Bp., 1891. 487-488. p.; Ssjnnyey Józsefi Magyar írók élete és munkái. 6. köt. Bp., 1899. 1034-1037. hasáb., 13. köt. Bp., 1909. 335-339. hasáb.; Magyar Történeti Bibliográfia, 1825-1867. Szerk. I. Tóth Zoltán. 3. köt. Bp., 1950. 91. p. 5879. tétel, 153. p 10392. tétel. Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy nem csak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, hanem a világ olyan jelentős könyvtárainak, mint a bécsi Österreichische Nationalbibliothek, a londoni British Library, a párizsi Bibliothéque nationale de France és a washingtoni Library of Congress katalógusai is a „Neueste Chronik der Magyaren” mindkét kötetét teljes egészében Korn munkájaként tartják nyilván, és azokban nincs utalás arra, hogy a második kötetben Szalay László említett, 1849- ben egyszer már megjelent publikációja és Wimmer Ágoston jelen emlékirata is helyet kapott. További kutatást igénylő feladat annak megállapítása, hogy mikor és hogyan jutott Korn birtokába Wimmer emlékiratának szövege. Lehet, hogy magától a szerzőtől, de az is lehet, hogy Pulszkytól vagy esetleg Telekitől kapta meg. Megemlítendő ugyanakkor, hogy Bernhard Hans Zimmerman egy Wimmerrel foglalkozó, 1941-ben megjelent tanulmányában röviden utalt e memorandumra, Waldapfel Eszter az 1848/49. évi magyar külpolitikáról publikált monográfiájában — Korn említett munkáját felhasználva — röviden említést tett az emlékiratáról, annak tartalmáról és sorsáról. Lásd: Waldapfel, 1962. 316-317. p.; Zimmermann, 1941/а. 183. p.-h BTL WH AWL Gottlieb August Wimmer levele Adele Wimmerhez. Berlin, 1849. augusztus 10. A memorandum szövegéből származó, alább olvasható, lefordított részletek közreadása során a nyilvánvaló nyomdahibákat figyelmen kívül hagytuk, a központozást a mai helyesírási szabályok szerint végeztük el, az olvasást segítő, célszerű kiegészítések szögletes zárójelben találhatók, míg a szükséges szómagyarázatok a jegyzetek között kaptak helyet. 302
