Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
A TOKA JANOS ELLENI VIZSGALAT A tűz pusztítása nyomán Szombathely város tanácsa részről meghozott és végrehajtott első intézkedések mellett és azokkal párhuzamosan — az ilyen esetekben szokásosnak mondható módon — a kollektív és az egyéni düh, valamint a tehetedenség azonnal felszínre hozta és határozottan meg is fogalmazta a tragédiát kiváltó ok megismerésének és az esetleges személyes felelősség megállapításának igényét. Több, mint valószínű, hogy gyakorlatilag a tűz kitörésének első pillanatától kezdve, miközben a város lakóit erősen foglalkoztatta a kérdés, hogy mi volt a szerencsédenség oka, néhányan pedig - ahogy ilyen kor általában lenni szokott — jólértesültségüket fitogtatva, másoktól hallott, gyakorta bizonytalan hitelességű híreket kiszínezve adtak tovább. Úgy tűnik, esetünkben viszonylag gyorsan általánossá vált az a vélekedés, hogy szándékos gyújtogatás történt, hiszen 1817. április 29-én, tehát már a tűzvészt követő második nap reggelén megtörtént az első, ezzel összefüggésben végrehajtott őrizetbevétel. A tűz keletkezése után alig 36 órával ugyanis Szombathelyen, a Vámház fogadóban (ma: Hollán Ernő u. 4.) őrizetbe vették Tóka János, kethelyi (ma: Rábakethely, Szentgotthárd része) születésű, 34 éves, római katolikus vallású, Körmenden élő, vagyontalan szolgálót, akinek lefogására valószínűleg azért került sor, mert a vármegye Baranyai vezetéknevű katonája — aki április 27-én este 8 órától őrt állt a megyeháza előtt - látta őt 1/2 9-kor a Vámház fogadó felől jönni és gyanúsan viselkedni, majd pedig 1/4 órával a tűz kitörése előtt a Kám (ma: Szily János) utcába befordulni.2 Tóka letartóztatásának napján, azaz április 29-én ült össze Szombathely város tanácsa, amikor is a testület először foglalkozott a tűzvész kérdésével. Ekkor a „... tűz okainak, és miképpen lett eredetének kinyomozása kezdetben vetődvén ...”3 először annak a háznak a lakóit hallgatták ki, amelyben a lángok lábra kaptak. A szóbanforgó ház utcai részében Csavar István - eredetileg varga, ténylegesen azonban napszámos gazda -, míg az épület hátsó traktusában Menyhárt György csizmadia lakott családjával. Csavar és Menyhárt egybehangzóan állították, hogy feleségükkel már ágyban feküdtek amikor a lángok fellobbantak, és „... ha a kisgyermek sírására fii nem ébresztettek, volna, a tűz őket egészlen bent szorította volna ...”4 5 és „... minthogy az ajtón már ki sem mehettek amidőn észrevették a tüzet, hanem az utcára néző ablakot kelletett nékik kiütni, és onnénd kiugrándozni, melyre nézve marháikat sem ereszthették ki, hanem ott vesztek 2 ökreik, teheneik és sörtvélesseik ...’V Csavar és Menyhárt a tűz keletkezésének okáról nem tudtak magyarázattal szolgálni, de az a kijelentésük, „... hogy valamely rarjsK embernek kelletett azpn nagy szélvészben az ő házpkat meggyújtani ...”,6 arról tanúskodik, hogy ők már ekkor szándékos gyújtogatás következményének tartották a tűzvészt. 2 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Szombathely város közönségének és tanácsának iratai (továbbiakban: Szvkt.) Közgyűlési és tanácsülési iratok (továbbiakban: Ktir.) fasc. 144. nr. 6. Tókajános vallomása. Szombathely, 1817. május 5. 3 MNL VaML Szvkt. Közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Ktjkv.) 1816—1817. 311. p. A magyarnyelvű írásos forrásokból származó idézetek közlése során a szöveget a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő formában adjuk közre. így a régies betűkapcsolatokat, valamint a nyilvánvaló tolihibákat kijavítottuk, a felesleges betűkettőzéseket elhagytuk. A központozásnál és a szavak egybe- vagy különírásánál, a hosszú vagy rövid ékezetek, valamint a szókezdő nagy- vagy kisbetűk írásánál a mai helyesírási szabályokat alkalmaztuk. Az egykorú beszédmódot megőrző, néhány, olykor kicsit régies, ám nem értelemzavaró kifejezést változatlanul hagytunk, a szükséges kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük. 4 Uo. 5 Uo. 6 Uo. 87
