Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
Ezt követően Brenner bemutatta Haller 1848. július 6-án kelt kötelezvényét 200 pengőforint összegű tartozásáról és annak visszafizetési módjáról, melynek nyomán, valamint arra figyelemmel, hogy a törvénykezési szünet a szóbeli pereket nem érintette, Szombathely város bírói fórumként eljáró tanácsa úgy határozott, hogy kötelezi Haliért az addig esedékes 60 pengőforint, valamint a bírósági ítéletben megállapított 3 pengőforint 20 krajcár összegű perköltség megfizetésére, és elrendelte az említett két összeg végrehajtás útján történő beszedését.1*1 Miután Szombathely város iratai között nincs nyoma az ügy folytatásának, arra következtethetünk, hogy Haller - ha a városi tanács közbenjárása nyomán is, de - végül is kifizette tartozását Brenner Boldizsárnak. Ugyanakkor e szóbeli per ténye, tárgya és az annak során követelt összeg nagysága arra enged következtemi, hogy Brenner Boldizsár és Haller János — akik 1848 januárjában még közösen aláírt nyilatkoztukban igyekeztek a kőszegi bérkocsis céh tagjainak ellenük és Strasser János ellen felhozott szemrehányásait és kifogásait cáfolni, 1848 júliusában pedig utóbbi úgy vásárolt kocsit előbbitől, hogy a teljes vételárat havi részletekben törleszti — között 1848 októberére olyan komoly és súlyos nézeteltérés alakult ki, amelyet nem tudtak vagy nem akartak egymás között rendezni, és ez abban az esetben is feltűnő, ha Haller János pénzügyi nehézségei miatt nem volt képes a havonta esedékes törlesztő részleteket fizetni. További aprólékos kutatások szükségesek annak feltárásához és megállapításához, hogy a Brenner Boldizsár, Haller János és Strasser János folytatták-e, és ha igen, meddig és milyen sikerrel korábbi tevékenységüket, illetőleg, hogy hol és hogyan alakult életük. Annyi bizonyos, hogy 1857-ben, amikor Szombathelyen az első magyarországi kataszteri felmérés készült, csupán Brenner Boldizsár özvegye — miután férje 65 éves korában, 1852. március 3-án, Szombathelyen elhunyt101 — neve olvasható házbirtokosok között. Az özvegy a még 1827-ben Königmayer Lászlónétól megvásárolt, Gyöngyös utcai házban lakott, a másik két, korábban Brennerék tulajdonába került, a Gyöngyös utcában, illetőleg a Piactéren álló egyemeletes házat 1857-ben már Leszler Imre kereskedő mondhatta magáénak, és Mosser Ferdinánd személyében új tulajdonosa volt a korábban Haller Mátyás-féle, egybekapcsolt, piactéri egyemeletes háznak is. Mint fentebb említettük, Strasserék 1848 előtt nem szereztek ingatlant a városban, és nevük az említett kataszteri földkönyvben sem fordul elő. Mindezek alapján tehát ügy tűnik, hogy csak Brenner Boldizsár özvegye maradt Szombathelyen az 1850-es évek második felére, míg Haller János és Strasser János családjukkal együtt elköltöztek Vas vármegye székhelyéről. 00 MNL VaML Szombathely város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 407/1848-1849. 1111 MNL VaML Vvam. Szombathely, r. k. hal. akv. 70
